Ladányi
Ladányi Gedeon, történetiró, született Hiripen (Szatmár) 1824 máj. 24., megh. Kolozsvárt 1886 febr. 4. Elemi iskoláit szülőföldén, középiskoláit a szatmári ref. liceumban végezte, innen a Máramaros-Szigetre, majd 1841. Debrecenbe ment tovább folytatni tanulmányait s elvégezte mind a jogi, mint a hittani tanfolyamot. 1845. debreceni gimnáziumi tanár, 1847-51. a szalontai ref. gimnázium igazgató-tanára, amikor Debrecenbe választották meg előbb gimnáziumi, 1860. pedig jogakadémiai tanárnak. Ez időtől kezdve jelentek meg jobbára történeti művei. Nevezetesebbek: A világtörténet főbb eseményei (Debrecen 1856, 5. kiad. u. o. 1872); Az ókor történetei (4. kiad., u. o. 1879); A középkor történetei (u. o. 1862, 3. kiadás 1877); Az újkor történetei (u. o. 1866, 2. kiadás 1877); A magyar nemzet történetei rövid kivonatban (u. o. 1860, 5. kiad. u. o. 1882); Magyarország története (u. o. 1867, 2. kiadás 1883); Magyar alkotmány története (u. o. 1863, 3. kiad. 1873). Legnagyobb műve: A magyar királyság alkotmánytörténete a szatmári békekötésig (2 kötet, u. o. 1871). Ezenkivül egyes dolgozatai jelentek meg az erdélyi muzeumegylet évkönyveiben, Budapesti Szemlében stb. Az akadémia 1872-ben választá levelező tagjává, ugyanazon évben neveztetett ki a kolozsvári tudományegyetemhez a világtörténet tanárává. V. ö. Szabó K., Emlékbeszéd Ladányi G. felett (Budapest 1887).
