Laczkovics,
Laczkovics, 1. János, a Martinovics-féle összeesküvés részese, Laczkovics Imre pestvármegyei alispán fia, szül. 1750. előkelő régi nemes családból. Kivégezték Budán 1794 máj. 1. 1772. a magyar kir. testőrségbe lépett s itt megismerkedett Bessenyei és társai hatása alatt a német és francia irodalom remekeivel. 1776. a Gréven-huszárezredben szolgált mint hadnagy s részt vett 1778. a Martinovetz mellett vívott ütközetben s ott vitézségének több tanujelét adá. 1786. kapitánynyá léptették elő. Az 1787-iki török háboruban s 1789. Belgrád ostrománál szintén szerepel s ez időből való első irodalmi föllépte a Magyar Kurir 1789. folyamában megjelent Belgrád bevétele c. verssel. 1790. Trenk Frigyesnek. A macedoniai vitéz c. művét fordítja le. Ekkor indult meg a francia forradalom hatása alatt az a reformmozgalom, mely az irodalomban, közigazgatásban, hadseregben a nemzeti elem jogaiba való visszahelyeztetését követeli. E mozgalomhoz csatlakozott L. is s ő irta azt a kérvényt, melyben a Gréven-ezred nevében 1790. az országgyüléshez a végett folyamodik, hogy a magyar ezredeket béke idején ne Magyarország határain kivül helyezzék el; magyar ezredekben a tisztek is magyarok legyenek és a hadsereg nyelve magyar legyen. Ezen kérvényt, mint gondolni lehetett, Bécsben rossz néven vették s L.-ot hadi törvényszék elé Bécsbe idézték. Az alsó tábla erélyes hangu tiltakozása, melyet felirat alakban terjesztett a király elé, s amelyet a főrendek is elfogadtak, megmentette ugyan a fogságtól, de büntetésből 1790 szept. 24. ezredétől a mantovai helyőrséghez tétetett át. Ez áthelyezés L.-t oly érzékenyen sértette, hogy előmenetelre többé nem számíthatva, lemondott tiszti rangjáról s visszatért Pestre. A következő év juliusában ugy látszik megbánta tettét és Bécsbe utazott a király megengeszteléseért s hogy tőle előbbi tiszti rangja visszaadását vagy évi nyugdíjat kérjen. De útja sikertelen maradt. Jobbra akkor kezd fordulni ügye, mikor Martinovics Ignáccal, gyermekkori barátjával összetalálkozik. Az ő ajánlására hajlandó volt neki megkegyelmezni a király, aki 1792-ben külön kihallgatáson fogadta s habár előbbi tiszti rangjába vissza nem helyezte is, de megbiztatta, hogy pesti kerületi biztosnak kinevezi s addig is évdíjat rendelt számára. L. e királyi kegyet azzal igyekezett viszonozni, hogy magyarra átdolgozta Martinovicsnak Oratio ad proceres címü 1790-ben megjelent művét. A magyar ország gyülésiben egybengyültt méltóságos és tekintetes rendekhez 1790. esztendőben tartatott beszéd címmel szelidítve v. egészen ellenkezőre változtatva ennek oly kifejezéseit, melyek a monárkia eszméjének nem kedvzenek s azonkivül jegyzetekkel is ellátta azt, amelyekben különösen a főrendek, a főpapság és főnemesség előjogait és kiváltságait ostromolja s dicsőíti II. Lipótot, ki az egyenlőtlenséget el szándékozik törölni. Új helyzete nem sokáig tartott. Lipót halálával évdíját is elveszíti. Hasztalan a Martinovics közbenjárása is. Ferenc királytól sem katonai, sem polgári hivatalt, sem nyugdíjat nem sikerült kieszközölni. Hasztalan megy Bécsbe s hiába halmozza el 1792-ben megjelent újabb művében A magyar történetnek rövid rajzolatjában szolgai hizelgés hangján a legtulzóbb dicséretekkel az ausztriai házat, kárhoztatva a pártoskodó nemzeti fejedelmeket. Lassankint a kormány türelmes szelleme is megváltozott. A francia forradalom rémtettei hirére, gátat vetendő hasonló eszmék terjesztésének, eltiltották s elkobozták az ily irányu röpiratokat s a szerzők ellen nyomozást indítottak. A Martinovics-féle röpirat fordításain, de különösen az 1790. kiadott A keresztény vallásban magát oktattatni vágyódó utazó ember Jeruzsálemben és A Jézus társaságbeli szerzeteseinek Khinából való kiűzettetése című műveiért (Ballagi G. szerint hihetőleg ezek is fordítások), melyek a keresztély vallás legszentesebb tanait gúnyolják ki, L.-ot is perbe fogták. A büntetés elől csak ugy menekedhetett meg, hogy állhatatosan állította, hogy sem a szerzőt, sem a fordítót nem ismeri, pere igy is egész 1794 februárig elhúzódott, amikor fölmentették. E közben elégedetlen lévén helyzetével s több ízben tapasztalt mellőztetésén is elkeseredvén, Martinovics határozottan a forradalom terére lépett, oly kátékat terjeszt, melyek leplezetlenül hirdetik a francia forradalom eszméit s 1794 április végén titkos társulatot szervez, s L.-csal közlé először ennek alapszabályait és tervezetét; Magyarországot több kerületre osztották föl s egyik kerület igazgatója (állítólag a debreceninek) L. lett volna. A bécsi rendőrség azonban mindennek hamar nyomára jött, jun. 14. jött az első jelentés a készülő forradalomról s jul. 24-ikére viradóra Martinovicsot elfogták, aki társait is megnevezte s aug. 16. L.-ot is elfogták s Bécsbe kisérték s aug. 25. és 28. törvényszék elé állíták; itt eleinte mereven tagadott, de társai is ellene vallván, szept. 6. beismerte a vádakat. Nov. 22. Budára kisérték s többszöri kihallgatás után az alsó tábla ápr. 27. L.-ot felségsértésért palloshalálra (poena gladii) itélte. Ez itéletet, amelyet máj. 1. a hétszemélyes tábla is megerősített, máj. 20. Budán az azóta vérmezőnek nevezett «generális kaszálóréten» hajtották végre.
2. L. László, öcscse volt L. Jánosnak, kit a Martinovics-összeesküvés miatt 1795. lefejeztek. Tulajdonképen be sem igen volt avatva bátyja terveibe, de azért 1794 aug. 15. őt is elfogták, s előbb Bécsbe, majd Budára szállították. Az 1795 ápr. 15-iki itélettel L.-ot 10 évi várfogsággal sujtották, melyből mintegy 6 évet Kufsteinben, Brünnben, Innsbruckban ki is töltött.
