Lactantius
Lactantius Firmianus, latin egyházi iró, a III. sz. vége felé pogány szülőktől Olaszországban, Fermóban született, megh. 330 táján. Mint ifju kereszténynyé lett és Arnobius szónok tanítványai közé lépett. Diocletian császár Symposio címü iratát olvasva, őt a bitiniai Nikomédiába az ékesszólás tanszékére meghivta. 10 év mulva Konstantin császár Krispus fiának nevelőjévé lett. Nagy műveltségü férfiu volt. Ékesszólása és szép nyelvezete miatt keresztény Cicerónak nevezték. Nevezetesebb munkái: De opificio Dei; Divinarum institutionum libri VII; Liber de ira Dei; Liber de mortibus persecutorum és Phoenix címü költeménye. (Magyarul megjelent: Az egyház harcai és győzelmei. Ford. az esztergomi növ. papság, Esztergom 1874.) Munkái nem mentek egyes tévelyektől. Geláj pápa azért 495., a Rómában tartott zsinaton L. munkáit apokrifoknak jelentette ki. Kiadta: Bünemann J. L. (Lipcse 1739); Fritzsche Gersdorf Bibliotheca patrum latinorum-jában (u. o. 1742-45); Migne (Páris 1844).
