Lacordaire,
Lacordaire, 1. Henrik Domonkos, francia kat. hitszónok, szül. Recey-sur-Ourceban 1802 május 12-én, megh. Sorezeben 1861 nov. 21. A dijoni főiskolán a jogot tanulta. Joggyakorlatra Párisba ment. Itt azonban 1824. a párisi egyházmegye papnövendékei közé vétette fel magat. 1827-ben pappá szentelték. Kezdetben mint segédlelkész, majd mint IV. Henrik kollégiumának lelkiigazgatója működött Párisban. 1830., engedve a new-yorki püspök meghivásának, Amerikába készült. E szándékáról azonban Lamennais lebeszélte, akivel azután és Montalamberttel együtt az Avenir címü szabadelvü kat. lapot szerkesztette. Minthogy azonban e lapot a francia püspöki kar elitélte, L. a másik két szerkesztőtárssal együtt Rómába ment a pápához. Miután az Avenirt a pápa is kárhoztatta: L. a laptól visszalépett és Lamennais-vel szakított. Ekkor a szószéken kezdett kiválóan működni 1834-ben. Adventi és nagybőjti prédikációkat tartott Párisban a Notre Dame-templomban és más városokban. Ékesszólásával hallgatóit magával ragadta. 1839-ben szt. Domonkos rendébe lépett. Ujoncévében szt. Domonkos életét írta meg. 1848-ban Marseille városa a köztársasági képviselőtestületbe képviselőjéül küldte. A politikától azonban csakhamar visszavonult. 1854-ig a szt. Domonkos-rendnek franciaországi főnöke volt. 1854. a rend főnökségéről lemondott és a sorezei nagyhirü tanintézet kormányzását vette át. 1860. a francia akadémia tagjává választotta. Beszédei nyomtatásban megjelentek Conférences de Notre Dame címen (magyarra Lacordaire egyházi beszédei címen Majer Károly, Pest 1853. és Sarmaságh Géza, Szatmár 1880. fordította). Munkái 6 kötetben 1858. jelentek meg. Montalambert gróf 1870. Le Testament du P. Lacordaire címen L. életleirását bocsátotta közre, amint azt maga L. egyik társának tollba mondotta. (V. ö. Lacordaire H. Domonkos magán és szerzetes élete. Irta: Chocarne B., Magyarítá Hatzinger István, győregyházmegyei áldozár, Budapest.
2. L. János Tivadar, francia zoologus, szül. Receyben 1801., megh. Lüttichben 1870. mint a zoologia tanára. Különösen a rovarok tanulmányozásával foglalkozott és a tőle leirtak után álló Lacord. az ő nevére utal.
