La Marck,
La Marck, 1. Ágost Mária Rajmund gróf, Arenberg hercege, a francia forradalom egyik nevezetes szereplője, szül Brüsszelben 1753 aug. 23., megh. u. o. 1833 szept. 23. Mint hadapród Lotaringiai Károly herceg ezredébe lépett, majd egy gyalogezred tulajdonosa lett, melylyel együtt grófi címét is nyerte. 1771-72. Elő-Indiában, 1780-82-ig É.-Amerikában harcolt az angolok ellen. A francia udvarban mint osztrák születésü a királyné kegyét megnyerte, s Mirabeaunak is bizalmas barátja lett, kivel az 1789-iki nemzetgyülésen az alkotmányos monárkia fentartása érdekében küzdött, egyúttal jelentékeny összegekkel is segélyezte a pénzzavarban levő hires férfiut. A királyság bukása után elhagyta Franciaországot s előbb Németalföldön, majd Bécsben telepedett le, honnan csak Napoleon bukása után tért vissza megint Németalföldre s mint tábornok 1830-ig szolgált a hollandi hadseregben. Értékes képgyüjteményt hagyott hátra. Mirabeauval váltott leveleit és szellemes emlékiratait Bacourt adta ki Correspondance entre le comte de Mirabeau et le comte de L. cím alatt. (Páris 1851, 3 köt.).
2. L. János Baptiste Antal Péter, francia természettudós, szül. Barentinben (Picardia) 1744 aug. 1., megh. Párisban 1829 dec. 18-án. 1760. hadiszolgálatba lépett, de nem sokkal azután az orvosi tudományok tanulmányozására szentelte magát s ezzel kapcsolatosan kiváló kedvvel müvelte a természettudományokat, főleg a meteorologiát és a növénytant. 1780 óra több növénygyüjtő utazást tett s a növénytan terén több nagyobb rendszertani munkát irt; 1792. a Jardin des plantes-ban az alsóbb rendü állatok tanának tanára lett s ez időtől kezdve a zoologia mivelésére szentelte minden erejét és Systéme des animaux sans vertébres (1809), valamint Histoire des animaux vertébres (1815-22, 7 kötetben) műveivel, mely utóbbit Milne Edwards társaságában irta, jeles szisztematikusnak mutatta magát. Ő különítette el először a gerincteleneket a gerincesektől, a tüskebőrüeket a polipoktól és alapját vetette meg az állatosztályok természetes elkülönítésének. Elméleti munkái közül nevezetes a Philosophie zoologique (1809). Ő volt az első, aki szakított a régi fajfogalommal s a fajok változatlanságáról szóló dogmával s az állatország keletkezését a lassu, fokozatos fejlődéssel magyarázta s igy őt tekinthetjük a leszármazástanának megalapítójául, vagy a francia Darwin gyanánt. Növénytani munkái: Flore française (Páris 1778, 3 köt.), újabb kiadása De Candolletól; Extrait de la flore française (u. o. 1795); Histoire naturelle des végétaus (u. o. 1802, 15 köt.); Encyclopédie méthodique botanique (u. o. 1783-1817, 13 köt., egy atlaszszal és 900 tábl.); De Candolle-lal Synopsis plantarum in Flora Gallica descriptarum (u. o. 1806). V. ö. Claus, L. als Begründer d. Descendenzlehre (Bécs 1888).
