Kupola,
Kupola, fölül záródó bolthajtás valamely centrális tér fölött. Magát a boltozatot K.-boltnak hivjuk, mig a K. név magában foglalja a betetőző szerkezet esetleges egyéb alkotó részeit is (a pendentifokat, a dobot, a lámpást, stb.). A K. épülhet kerek, poligonális, quadratikus avagy ellipszis-alaku tér fölött; boltozatának legősibb és manapság is legmegszokottabb formája a gömbboltozat, vagyis az a bolthajtás, melynek belső felületét egy félkörnek egyik sugara körül mint függőleges tengely körül való forgatása által nyerjük. A legelső K.-boltozatok a kerek, teli falon emelkedők, majd a teli fal helyet ad oszlopos, arkádos nyilásokkal áttört - de még mindig kerek - falazatnak; a kerek falazat azonban nehezen lévén beilleszthető egy alaprajz-szerkezetbe, a K.-t tartó fal később poligonális lesz, mig végre a sokszög helyet ad az egyszerü quadratikus alap négy sarokpillérének, melyeken (tehát quadratikus alapon) boltívek és pendentifok segélyével nyugszik az egész K.-szerkezet. Később az eddig közvetlenül a pendentifokon nyugvó K.-t egy többé-kevésbbé magas kerek felfalazással, az u. n. dobbal magasítják, majd a K. tetejét a lámpással díszítik. A K.-boltozat szerkezetéről itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az mindig az u. n. kupás boltozás szerint készül, azaz a bolthajtásnak összes fekvő hézaga a gömb középpontja, vagy inkább tengelye felé van irányítva. A bolthajtás tehát egymáson fekvő gyürükből áll, melynek kövei vagy téglái le nem csúszhatnak, mivel minden gyűrü egy részét képezi oly kúpnak, melynek csúcsa a gömb középpontjában fekszik. Éppen ezért és mivel a K.-nak csak igen kevés oldalnyomása van, a K. boltozásához külön alakzó állvány nem szükséges és a boltozást bármelyik gyűrünél félbe lehet hagyni, anélkül hogy az igy támadt kerek nyilás szélét alá kellene támasztani, mert a bolthajtás önnönmagát tartja.
A kupola-bolthajtás tömegének nagy súlyát kisebbítendő, már a rómaiak kaszettákat (l. o.) mélyíttettek abba; a ravennai San Vitale K.-jának szerkezete egymás mellé fektetett üres cserépkorsókból áll; alul nem látható bordás és teherhárító íves szerkezetek is képezhetik a K.-bolt magvát, melyek közeit kitöltő boltozatnak kisebb vastagságot lehet adni mint a bordáknak stb. A K.-boltozat lapos, ha az egész gömbboltozat helyett csak egy gömbsüveget szerkesztünk. (L. még Boltozat, Fedél, Építészet.) Magyarországban - sajnos - alig mutathatunk fel az architekturában számot tevő K.-t. A régebbiek közül egyik legérdekesebb a budai Rudasfürdő (képét l. Budapest, III. köt. 793. old.) török eredetü lapos K.-ja. Nagyobb K.-s templomaink mind újabb keletüek és majdnem mind - mint p. a váci, egri, esztergomi bazilikák K.-i - formailag vagy szerkezetileg egészen elhibázottak. Kivétel az Ybl által újra épített budapest-lipótvárosi bazilika K.-ja, mely hibái mellett is a jobbak közé sorolható.
Újabb időben a vasszerkezetü K.-k nagy tért kezdenek hódítani, nemcsak a profán, hanem a vallásos építészetben is. Baltard már 1860. vas-K.-t épít a párisi Saint Augustin-templomnak. Mig azonban kezdeményezése a profán építészetben nagy viszhangot keltett, addig a vallásos építészetben kevés utánzásra talált; érvül azt hozták fel ellene, hogy a vassal nem lehet emlékszerüleg építeni. Az 1878-iki, de még inkább az 1889-iki párisi világkiállításon azonban fényesen bebizonyították ennek ellenkezőjét; ez utóbbin ugy a Bouvard által épített vasszerkezetü Dôme central, mint Formigének a szépművészetek pavillonját díszítő K.-i szerkezetileg helyesek és e mellett emlékszerüek is voltak. Remélhető tehát, hogy egyszer kipróbálva, az új szerkezeti elem művészek kezében a K.-építésnek is új utakat fog nyitni.
