Kronoszkóp
Kronoszkóp (csillagászati), olyan óra, melyen a másodpercmutatót adott pillanatban meg lehet állítani s újra megindítani. Ezen órákat hibásan kronográfoknak is nevezik a tudatlanabb órások. A K.-ok berendezése legtöbb esetben a követkeő: az óra központjából vagy annak hátsó lapján levő számtáblának központjából egy nagy másodpercmutató emelkedik ki, mely az óra valamely részén levő kis gomb megnyomása következtében megindul; ha ugyanezen gombot újra megnyomjuk, megáll s ha harmadszor megnyomjuk, ismét vissza ugrik 0-ra, s igy tovább. Ezen szerkezet Grossmanntól származik Glashütteben, s ugy ezek, mint a Robert-féle órák a sportvilágban, valamint a vasúti gépészmérnököknél a legelterjedtebbek. Sokkal tökéletesebb K. származik Jacobtól; ez drágább ugyan, de szerkezete sokkal finomabb. Ezen óránál, melyet azonban csakis tudományos megfigyelésekre használnak, a másodpercmutató mndig forog, s ha az előbb említett gombot megnyomjuk, akkor megáll, s ha a gombot újra megnyomjuk, nem nullára ugrik vissza, de oda, ahol lett volna akkor, ha nem állítottuk volna meg. Végre egy regisztráló K.-ról is kell, hogy említést tegyünk, mely már tökéletlen kronográfnak is nevezhető. Ennek a szekundamutatójára egy kis toll van erősítve s ha egy gombot megnyomunk, akkor egy karika a mutató végét, tehát a tollat is, a számtábla kerületébe nyomja, s ott egy pontot csinál, amely későbben onnan letörölhető. Mint látható, ezen primitiv szerkezettel csakis az első percen belül lehet regisztrálni, mert ha a mutató 3-4-szer körülforog, senki sem tudja, hogy melyik jelet mely elsőpercben csináltuk.
A fizikában alkalmazott elektromos K. Wheatstonetól származik s eredetileg azon kis idő megmérésére szolgált, melyre valamely kilőtt ágyu v. puskagolyónak szüksége van, hogy pályájának valamely részén áthaladjon. E végből közvetlenül a lőfegyver előtt vékony drót volt kifeszítve s azon drótvezetékbe kapcsolva, mely a galvántelep másik sarkához külön drót vezetett. Amig a vékon drót épségben van, áram keringhet a vezetékben s az elektromágnes rugó segélyével megakasztja egy pontosan járó órának járást. Amint a kilőtt golyó átszakítja a drótot, az áram megszünik, az elektromágnes elveszti erejét s a megakasztott óramű járni kezd. Ez addig tart, mig a golyó a kijelölt pálya végéig nem ér, ahol vaslemezre talál, mely kis fémrugót szorít oly fémdarabhoz, mely drót által szintén össze van kötve a teleppel és az elektromágnessel, ugy mint az átszakított drót. Ekkor az elektromágnes ismét működni kezd és megakasztja az óra járását. Hibája ezen készüléknek, hogy ez elektromágnes az óramű járását nem indíthatja és nem akszthatja meg pillanatnyi időben, hanem hogy erre bizonyos idő kell, mely bár csekély, de a megmérendő kis időkhöz képest mégsem elhanyagolható. E miatt Wheatstone maga is csak 1/60 másodpercre a mérés pontosságát. Lényegesen javult az eszköz Hipp azon módosítása következtében, hogy az elektromágnes nem az óramű járását indítja és szakítja meg, hanem csak a mutatókat állítja meg, vag szabadítja föl, ami sokkal könnyebben megy. Az ily műszerrel már a másodpercnek 1/500 sőt 1/1000 részét is meg lehet mérni. Még pontosabb mérések eszközölhetők a Babo-féle vibrációs K.-pal, melynek alapgondolata Siemens Wernertől ered. Ez t. i. azt ajánlotta, hogy az elektromágnes vonzási hatásai helyett az elektromos szikra nyomait használják fel gyorsan forgó hengeren. Mig azonban Siemens a hengernek határozott forgási sebességet adott, addig a vibrációs K. hengerét akár kézzel is lehet forgatni, amennyiben ennek kormozott felületén rezgő hangvilla jelzi hullámvonalait s a hangvilla végén levő kis fémcsúcs az időszakonként (p. másodpercenkint) átugró elektromos szikrákat is közvetíti. Ha a hangvilla rezgésszáma ismeretes és gondoskodva van róla, hogy a rezgések hosszabb ideig tartsanak, ami ismét elektromágnesek segélyével lehetséges, az egymás tkövető szikranyomok közötti hullámvonalakból rendkivül kis időközöket lehet megállapítani. Újabban Beetz forgó henger helyett ónozott vaslemezt használ, mely vörösre festett sellakfirnászszal van bevonva s aztán kormozva. A rezgő hangvilla szánon van megerősítve s a mint ezt szabad kézzel tovavezetik, a hangvilla csúcsa vörös hullámvonalat rajzol, mig az elektromos szikrák fehér pontok gyanánt tünnek föl.
