Kritias,
Kritias, ókori államférfiu, Gorgias és Sokrates tanítványa, eleinte a demokrácia leglekesebb bajnokainak egyike volt és Kr. e. 411., mikor Phrynichus meggyilkoltatása forgott a kockán, kieszközölte, hogy először a megholt viseletét állapították meg és csak azután hoztak itéletet, ami a gyilkosok felmentésére vezetett. De mikor a következő évek folyamában Trákiába száműzték, politikailag nagy változáson ment keresztül és 404. a demokrácia bukása után Athénben a harminc zsarnok közt találjuk (l. Harminc zsarnok, Athén és Görögország története). Egy ideig Theramenessel lépett frigyre, de ez a frigy csakhamar felbomlott és a szenvedélyes K. egyike lett a legkeményebb reakcionáriusoknak, ugy hogy a nép a 30 közül őt gyülölte legjobban és ujjongott, midőn 403. Thrasybulos ellen elesett. K. egyike volt kora legműveltebb férfiainak, foglalkozott bölcselettel, költészettel (elegiáinak töredékeit kiadták Bach [Lipcse 1827] és Bergk, Poetae Lyrici Graeci) és szónoklattal. V. ö. Spengel Leonhard, de Critia (Stuttgart).
