Krim
Krim v. Krimia, Taurisz orosz kormányzósághoz tartozó nagy félsziget a Fekete- és Azovitenger közt, amelyet a 30 km. hosszu és 9 km. széles Perekopi-szoros csatol a kontinenshez és amely K-felé a hosszukás Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik. A négyszögletü félsziget összes partjainak hossza 1000 km.; ezen partok nagyobbára szaggatottak; az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentékenyebbek: a Szalgir, Buzulcsa, Buiuk-Karaszu, Alma és Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsiny. A hőmérséklet enyhe, különösen a Jailától a hideg szelek ellen védett helyeken. Sziferopolban a nyári középhőmérséklet 8,5°, Szebasztopolban 9,4°, a téli amott -0,9°, emitt -2°. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek steppék. Amabban a partok közelében a flóra olyan, mint a Földközi-tenger mellékein, mert megterem a szabadban a babér-, füge-, gránátalma-, pisztácia-, mandulafa stb. A steppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; són kivül bányásznak rajtuk porfirt és különböző szinü márványt. Lakosság és gazdasági életet l. Tauria.
K., az ókori Chersonesos Taurica, már Kr. e. a VI. sz.-ban görög gyarmatosításnak volt szinhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosiát. Pantikapaion későbben külön állammá nőtte ki magát és Bosporos néven hatalmát csaknem az egész Chersonesosra kiterjesztette. Ez államot meghódította Mithridates, akinek legyőzetésével a római birodalomhoz került. Mint a bizanci birodalom része, Gótia thémát alkotta, 375. a gótokat a hunnok győzték le. Későbben a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, bessenyők és kunok hatalmába jutott. A kunokat 1237. a tatárok űzték el és K.-et 1441-ig a kipcsaki khánság alkotó részévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441. a krimi tatár khánságnak vált legjelentékenyebb részévé. 1475. II. Mohammed ezt török fenhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt kezdték meg támadásaikat a K. ellen és Törökországban az 1774-iki kücsük-kainardsii békében kényszerült a K. függetlenségébe beleegyezni. De a félsziget függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783. Sagin-Girei, az utolsó tatár khán birtokáról bizonyos évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A K.-i félszigeten találkozott II. József császár és király 1787. II. Katalin cárnővel, kivel szövetséget kötött a törökök ellen és ez alkalommal mutatta Potemkin (l. o.) az általa alapított falvakat. Ezeknek fele csak papiron létezett, de azért Potemkin mégis a «Tauriai» melléknevet kapta. 1854-55-ben K. volt szinhelye a róla elnevezett háborunak. V. ö. Laky D., K.-félsziget (Földrajzi Közlemények); Remy, Die K. in ethnogr., landschaftlicher und hygienischer Beziehung (1872); Telfer, The Crimea and Transcaucasia (1876); Szogonorov, Kalauz K.-ben (oroszul, Odessza 1880).
