Kreskay
Kreskay Imre Tamás, iró, szül. Székesfehérvárt 1748 nov. 5., megh. Pápán 1811 körül. 1763-1764. a pálos szerzetbe lépett. Sokoldalu nyelvismerete miatt a rend tanulmányútra küldte ki Olasz- és Németországba; Rómában 4 évig lakott. Visszatérvén, a rend könyvtárosa lett Pesten 1777. Itt benső barátságot kötött Ányos Pállal és Virág Benedekkel, akik rendtársai is voltak. Rendjének 1786. történ eltörlése után több helyen lakott. József nevü testvére miatt, ki a Martinovics-összeeszküvésbe keveredvén, a küldöldre menekült, ő és családjok sok zaklatást szenvedett. Az ébredő magyar irodalomnak még Pesten laktában lelkes hive lett. 1787-től több verse és cikke jelent meg az akkori folyóiratokban. Legtöbb műve kéziratban maradt, ezek közt sok műfordítás, így Metastasiótól: Themistokles; Cicerótól: Scipio álma stb. Önállóan leginkább alkalmi ódákat és epigrammákat adott ki latin és magyar nyelven, egyes íveken, jelesebbek: Egy magyar muzsának filozofiai gondolatai (Pest 1795); Magyar poema (u.. o. 1797); Békesség (József nádorhoz, Veszprém 1806); Buzdító versek a felkelő magyar nemességhez (u. o. 1809).
