Közigazgatási biróság,
Közigazgatási biróság, a közigazgatási viszonyokból eredő jogviták eldöntésére, a közigazgatási hatóságok intézkedései s határozatai által okozott sérelmek orvoslására rendelt biróság; feladata a közigazgatási hatóság egyes konkrét intézkedéseinek, tényeinek elbirálása s eldöntése a törvény szempontjából. Kérdés: ki legyen a vitás közigazgatási ügyek birája? Maga a közigazgatási hatóság bizonyára nem, mert ez nem egyéb mint önbiráskodás, amely a jogbiztonságra annál veszélyesebb lehet a magánosok által gyakorolt önbiráskodásnál, mennél nagyobb a hatósági hatalom a magánosok hatalmánál. Általánosan el van ismerve azért annak szüksége, hogy jogállamban a közigazgatási hatóság intézkedései s határozatai által okozott sérelmek ellen nem a közigazgatási hatóságnál, hanem attól különböző, független hatóságnál kell orvoslást keresni. Némelyek, körülbelül abból indulva ki, hogy a jog uralmának megvalósítása a biróságnak feladata, bárkitől ered is a törvénynyel ellentétben álló működés, a vitás közigazgatási ügyek elintézését a rendes biróságok hatáskörébe tartozónak állítják, szerintök a közigazgatási viszonyokból eredő jogviszonyok eldöntésével a jognak természetes őrei, a rendes biróságok ruházandók fel. Mások különbséget tevén az alkotmányi közjogok és a szoros értelemben vett közigazgatási jogok között, csak amazokat helyezik a rendes biróság oltalma alá, mig az utóbbiakra nézve számos, részint elvi, részint technikai oknál fogva külön biróságok, az u. n. K.-ok felállítását tartják szükségesnek. Elvileg aggályosnak látszik, hogy az állampolgárok a rendes biró előtt támadhassák meg a közigazgatási hatóság intézkedéseit és határozatait, hogy a közigazgatási hatóság mintegy vádlottként a rendes biró előtt legyen kénytelen intézkedéseinek jogosságát igazolni, ami ellentétben áll a végrehajtó hatalomnak természetével is, amely önállóan a közérdek terén a jogrendnek megvalósítására van hivatva s nem alacsonyítható le egy privát ténykedő fél állására. S tényleg ez utóbbi nézet mondható uralkodónak, amely mellett elvi okon kivül számos gyakorlati érv is harcol, igy p. a rendes biróságoktól kellő mértékben nem várható s tőlük nem is igényelhető speciális szakismeretek szüksége; a nagyobb gyorsaság, de főleg s első sorban a közigazgatási ügyeknek sajátszerü természete, az azokban előrenyomuló méltányossági s célszerüségi szempont s az a nagyobb szerep, melyet ennek folytán a közigazgatási perekben a liberum arbitrium, a diszkrecionárius hatalom már szükségszerüen kell hogy birjon, s mely, ha a biróság érdemben is rendelkezik és határoz, a rendes biró funkciójának tulajdonképeni - törvényalkalmazási - funkciójával ellenkezik, mig viszont a biróságnak tisztán a jogi kérdés elvi eldöntésére szorítása, itéleteinek tisztán megsemmisítő jellege felette kétes gyakorlati értékkel birnak.
A főkérdések a K. szervezetére, hatáskörére és a K. előtti eljárásra vonatkoznak. Az 1882. (VIII-ik) magyar jogászgyülés ezekben a kérdésekben a következő álláspontot foglalta el: I. A K. intézményének megalapítása egy hatályos egységes birósági szervezet teremtése által eszközlendő, melynek hatásköre az állami és önkormányzati igazgatás minden ágaira, jelesen a pénzügyi biráskodásra is kiterjed. II. A K. gyakorlása közigazgatási szakbiróságokra ruházandó, a következő elvek szem előtt tartásával: 1. minden törvényhatóságban egy első foku K. állítandó fel az államigazgatási, önkormányzati és birói elem kellő érvényesítésével és tekintetbe vételével, birói érdektelenség, függetlenség és ügyképesség biztosítékai mellett; 2. felső fokban a közigazgatási és törvénykezési pályán működő kiváló erőkből egy K. főtörvényszék alkotandó, melynek tagjai a birói függetlenség minden attributumaival felruháztatván, a magyar királyi Kuria tagjaival minden tekintetben egyenranguak; 3. a K. hatásköre kiterjed mindazon jogviszonyok elbirálására, melyek a közigazgatás keretében akár magánfelek között, akár közhatósági intézkedés folytán vitásakká váltak. Az osztrák törvény különösen szerencsés formulázása szerint a K. hatásköre kiterjed mindazokra az esetekre, amelyekben valaki a közigazgatási hatóságoknak törvényellenes intézkedése vagy határozata által magát jogaiban sértettnek állítja. Az itt felmerülő kérdés; vajjon a hatáskör formulázása tisztán ily elvi általánosítás vagy K. elé tartozó ügyeknek taxativ elősorolása, kazuisztikus részletezése által történjék-e, nem elvi, hanem tisztán célszerüségi kérdés; 4. a felső K. a törvények és rendeletek jogérvényességének vizsgálatára is illetékes. Természetes folyománya ez annak, hogy a K. biráskodás törvényes hatáskörében a rendes birói hatalom teljével ruházandó fel, máskülönben valódi biráskodást a szó teljes értelmében nem képezhetvén; 5. a K. illetékességét önmaga állapítja meg és a közte és a közigazgatási hatóságok között felmerülhető hatósági összeütközések eseteiben végérvényesen dönt; 6. a K. itéletei nem szorítkoznak csupán a jogszerüség kérdésére, nem kizárólag semmitő (cassatorius) jellegüek, hanem az ügy érdemében döntők és ennélfogva végrehajtási hatálylyal birók; 7. az eljárás kötelezően nyilvános, nem kötelezően szóbeli vagyis a felektől függ a tárgyaláson személyesen vagy ügyvéd útján felszólalni.
Nem tartozik természetesen a K. fogalma alá a közigazgatási hivatalnokok felelőssége hivatali cselekvőségük körében elkövetett büntetendő törvényszegések, v. a büntető törvény súlya alá ugyan nem eső, de kártérítésre kötelező cselekvés v. mulasztás miatt. Hazánkban a K. eddig csak részben nyert megvalósítást az 1883. XLIII. t.-c. alapján felállított pénzügyi K.-ban (l. o.) tehát csakis az ehhez a birósághoz utalt adó- és illetékügyekben, mert a kormány által 1893 nov. 30. beterjesztett törvényjavaslat a K.-okról mindeddig törvényhozási elintézést nem nyert.
