Klamarik
Klamarik János, pedagogus, miniszteri tanácsos, szül. Losoncon (Gömör) 1832 febr. 7. Egyetemi tanulmányait részben a pesti, részben a bécsi egyetemen végezte s 1852. már ideiglenes tanár lett Félegyházán. Majd a pécsi és a bajai, utóbb a székelyudvarhelyi, végre pedig a besztercebányai főgimnáziumban működött. Besztercebányán a gimnázium, még 1861-ben, mikor ő ott tanári székét elfoglalta, valóságos pánszláv fészek volt. K. Grünwald Bélával, a vmegye jeles alispánjával, majd Ipolyi Arnold besztercebányai püspökkel oly sikeres lépéseket tett a baj orvoslására, hogy a gimnázium csakhamar megtisztult a hazafiatlan elemektől s a kormány őt állította az iskola élére igazgatóul. 1876. a besztercebányai tankerület főigazgatója lett s ugyanazon hazafias szellemben működött tágasabb hatáskörében is 1883-ig, mikor a minisztériumba hivták be s itt nemsokára osztálytanácsossá, majd pedig miniszteri tanácsossá nevezték ki. Új állásában kiváló tanügypolitikusnak s adminisztrátornak mutatta magát. A középiskolai törvény követelte új kormányzat megállapítása, a középiskolák új kerületi beosztása, adminisztrációjuk szervezése, az autonom felekezeti középiskolánál a főfelügyeleti jog gyakorlásának körülirása, az állami tantervek és reájuk vonatkozó utasítások megállapítása, az összes autonom felekezeti középiskolák tantervének reviziója, középoktatásunknak a görög nyelvre vonatkozó reformja, az érettségi vizsgálati eljárás szabályozása, az autonom felekezeti középiskolák érettségi vizsgálatára kiküldött kormányképviselők számára készült utasítás, a középiskolai rendtartás, az autonom felekezeti középiskolák fegyelmi szabályzatának reviziója, az iskolai orvosi intézmény életbeléptetése, az összes tankönyvek reviziója, a nem magyarajku gimnáziumok számára új tankönyvek készíttetése, az iskolai építkezések és felszerelésekre vonatkozó szabályzatok, a felekezeti tanárok javadalmazásának emelése s a nem állami tanárok nyugdíjazása, a testi nevelés ügye, egy szóval minden mozzanata középiskoláink újabb történetének össze van fonódva K. nevével. K. emelete gimnáziumi oktatásügyünket a mai szinvonalra s egyesítette a haza sokféle jellegü középiskoláit tanterv, szellem és irányzat tekintetében. Nagy része volt abban is, hogy a nem állami iskolák számára tekintélyes összegü államsegély tétessék folyóvá, hogy ekkép azok is megkapják az emelkedésükre szükséges anyagi eszközöket. A tanügyi irodalom terén is munkálkodott; adott egy Lélektant, egy Gondolkodástant (Lindtner A. G. után), melyek több kiadást értek s kiadta a magyar középiskolák történetére és szervezésére vonatkozó nagy két kötetes munkáját. Közpályán való szolgálatának 1894. érte meg a 40-edik évfordulóját. V. ö. Vasárnapi Ujság 1894. 18. ssz.
