Kiskunsági nyelvjárás,
Kiskunsági nyelvjárás, az ö-ző alföldi nyelvjárások közé tartozik (l. o.). Az ö-zésen kivül kevéssé különbözik a köznyelvtól. Az ly és lj helyett mindig j-t ejt: ijen, kiráj, hajja stb. Az l hang szótag végén (szó belsejében) legtöbbször elvész: aszik, nyevem, főd, kúcs, stb.; de ragok végén is mindig elmarad: fejje, kézbű, kérné, stb. Az ít-képzős igék fölszólítója igy van: taníjja, pusztíjjon. V. ö. Balassa J., Magyar nyelvjárások (Budapest 1891).
