Kelmenfi László,
Kelmenfi László, novellista és kritikus, családi nevén kelemenfalvai Hazucha Xavéri Ferenc; a Kelmenfi L. csak irói álneve volt; szül. Nagyváradon 1815 dec. 1., megh. 1851 ápr. 21. Szülei korán elhalván, egy nagyváradi árvaintézetben nevelkedett, majd egy papi rokona pártfogásával Nagyszebenben végezte tanulmányait. 1832. Pestre jött s orvostant hallgatott, de ellenszenve és anyagi körülményei miatt elhagyta e pályát s 1836. a Munkácsy szerkesztette Rajzolatok c. lap segédszerkesztője lett. Később Szegeden mint kőnyomdai ügynök vállalt munkát. 1839. újból visszatért Pestre s a mérnöki pályára lépvén, 1843. az orsz. építészeti hivatalnál nyert alkalmazást. 1849. a honvédelmi bizottmánynyal, mint a Közlöny segédszerkesztője Debrecenbe vonult; magatartásáért a szabadságharc bevégeztével hivatalát elvesztette. Mint iró a 40-es években lépett föl családi neve alatt. Beszélyei az Életképekben, Nemzeti Ujságban, majd a Pesti Naplóban és egyes almanachokban, továbbá összegyüjtve a következő címek alatt jelentek meg: Korhely életnek szomoru vége (népszerü beszéd, Buda 1845); Beszélyek (2 köt., 1846); Meghasonlott kedély, regény (2 köt., Pest 1846); ezt Dux Adolf németre fordította: De Zerfallene (Pozsony 1847, olcsó kiad. 1858); Ezer év előtt (Pest 1850). A humoros nemben vártak tőle sokat. A Kisfaludy-társaság 1848. tagjául választotta. Vas Andor név alatt a Pesti Naplóban feltünést keltő szinikritikákat irt. A tüdővész munkássága tetőpontján ragadta el.
