Kálmos
Kálmos
Kálmos.
(növ., Acorus L.), a kontyvirágfélék füve, 2 faja (hazánkban 1) mind a két földségnek É-i vidékén él. Torzsavirágzatát a kardalaku s levélnemü virághüvely nem takarja, hanem inkább oldalra tolja (l. az ábrát). Az A. Calamus L. levele kardforma, tőkéje tagolt, taplós-húsos. Szára 1-1,25 m. magas, virága apró, bogyója piros. Tavak környékén elvadul. Eredetileg Indiából került a görögök földjére (indikos kalamos), innen Arábiába, meg a Vörös-tenger mellékére, innen ismét Európába hurcolták. Német- és más országba csak a XV. században jutott, s ugy terjedt tovább. Erős, zamatos illatu, hámozva fűszeres ízü, tőkéje kálmosgyökér (radix calami aromatici) nevén ismeretes. Ható anyaga az illóolaj és az akorin nevü glikozid. Orvosok ma már nem igen haszálják a K.-t, ellenben a közönség gyakran megkisérli azt házi szerül emésztetlenség és felfuvódás ellen, minthogy illatos olaja az emésztő nedvek elválasztását fokozza, a belek mozgását élénkíti, az akorin pedig a gyomor- és belekbeli erjedéseket hátráltatja.
