Kallirhoe
Kallirhoe (gör.) a. m. szép folyásu, hires forrás az ókori Athénben, rituális célokra egyesegyedül az ő vizét volt szabad használni. Pisistratos idejében szép márványba foglalták, melynek 9 lefolyó csöve volt; miért is azóta neve Enneakrunosz (kilencszáju). Ez a márványfoglalat eltünt; jelenleg némelyek a Hadrián kapuján tul az Illiszosz (l. o.) medrének mentén egy sziklaereszkedés aljában, mások az Areopag és Pnyx között keresik. V. ö. Curtius, Stadtgeschichte von Athen (Berlin 1891) és Harrison, Mythology and Monuments of Athens (1890).
