Kalkuláció
Kalkuláció (lat. calculus). A kereskedelemben e szóval jelölik a kereskedőnek azon számvetéseit, amelyek segítségével egyfelől az áruk beszerzési, másfelől azok eladási árát törekszik meghatározni. Ha a K. reális árukra vonatkozik, akkor árukalkulációnak, árvetésnek, v. röviden K.-nak neveztetik; ha ellenben ideális áruk, t. i. értékpapirok képezik a kalkuláció tárgyát, akkor arbitrage (l. o.) a neve. A reális áruk árvetésénél két kérdésre kell a K.-nak felelnie: a) meghatározandó a beszerzési ár; b) megállapítandó az eladási ár.
A beszerzési ár megállapításánál az eredeti vételárból, a felmerülő költségekből és a tartozás kiegyenlítésének feltételeiből kiszámítandó az, hogy hány belföldi pénzegységbe kerül az árunak 1 egysége addig, mig az raktárunkba az eladásra készen elhelyeztetik. A K. lehet egyszerü vagy összetett, a szerint, amint a számítás csak egyfajtáju, vagy több fajtáju együtt szállított árura vonatkozik. Az egyszerü árukalkulációnál a beszerzési árat megtaláljuk, ha a vételárhoz hozzá adjuk összes kiadásainkat s aztán ezt az értéket a kiegyenlítésre szolgáló árfolyam alapján átszámítjuk belföldi valutára és aztán e főösszeget elosztván az áru netto mennyiségével, megkapjuk az áru egységére eső beszerzési árat. Az összetett K.-nál azonban az egyes áruk eredeti piaci vételárához külön-külön kell hozzáadnunk a nekik megfelelő költségeket s ezért ilyenkor a költségek elemzését is el kell végeznünk. A költségek vagy az áruk súlyától függenek, p. a szállítási dijak, vagy azok értéke szerint járnak, p. a biztosítási dijak s némely vámok, vagy végre sem a súlytól, sem az értéktől nem függenek, mint p. a raktárbérek. Az összes költségek közül tehát a súlyköltségek az értékek szerint, a többi költségek pedig valamely megfelelőnek mutatkozó kulcs szerint osztandók el az egyes árufajták terhére. ha azonban az áruk egyenlő, vagy közel egyenlő fajsúlyuak, akkor az összes költségeket súlyköltségeknek tekinthetjük s igy osztjuk szét. Ha pedig azt tekintjük, hogy a nagyobb értékü áru jobban elbirja a nagyobb költséget, akkor az összes költségeket az értékek arányában osztjuk szét.
Az eladási ár meghatározásánál azután számba vesszük a beszerzési árat, a piaci usancokat, az eladási és behajtási költségeket s végül a nyereséget. E számvetéseknél két esettel találkozhatunk; vagy meg van adva a piacon uralkodó szokások által az áru eladási ára s ilyenkor azt kereshetjük, hogy az elérhető beszerzési és eladási árak mellett hány %-os nyereségre tehetünk szert; vagy pedig az eladási árat módosíthatjuk s ilyenkor azt kérdezhetjük, hogy az elérhető beszerzési ár és bizonyos elérendő nyereségszázalék mellett mennyiért adhatjuk el az illető árut?
