Káliumkarbonát,
Káliumkarbonát, szénsavas kálium, K2CO3. A szárazföldi növények hamujábn s némely ásványvizben előfordul. A tiszta K. különféleképen készülhet: 1. Káliumhidrokarbonátból. A nyers K. töményebb vizes oldatába széndioxidgázt vezetnek, amidőn káliumhidrokarbonát kristályosodik ki, mig az idegen sók az oldatban maradnak. A kiválott K.-ot összegyüjtés és megszárítás után kiizzítják, amidőn a K.-tá alakul. 2. Borkőből. A borkövet izzítják, amidőn az elbomlik és K.-tartalmu szenet hagy vissza, ezt vizzel kilúgozzák, azután az oldatot besűrítik s a maradékot újból kiizzítják, amidőn tiszta K. marad vissza. Borkőből ugy is gyártják, hogy ezt előbb felényi súlyu káliumnitráttal elegyítik s az elegyet meggyujtják. A maradékot azután vizzel kilúgozzák s ugy járnak el mint előbb említettük. Az igy előállított K.-ban könnyen ciánkálium maradhat, továbbá káliumnitrát v. nitrittel lehet szennyezve. 3.Savanyu sóskasavas káliumból, ezt erősen izzítva. Az árubeli nyers féleségeket, amelyek kloridot, szulfátot, nátriumsókat tartalmaznak, rendesen hamuzsirnak (l. o.) nevezik. A tiszta K. hófehér szemcsés por; fs. 2,26. Vizben igen könnyen oldódik; borszeszben oldhatatlan. A levegőn megnedvesedve szétfolyik. Oldata maró, lúgos. A tiszta K.-ot kálium, káliumhidroxid és káliumsók előállítására, gyógyszerül és kémlőszerül; a nyers sót üveg, vérlúgsó, kálivizüveg stb. gyártására használják.
