Káliumcianid,
Káliumcianid, ciánkálium, K(CN) vagy KCy. E rendkivül mérges só akkor is képződik, ha káliumkarbonát és szén fehér izzó keverékéhez nitrogéngázt vezetnek. Tiszta K. ugy készül, hogy borszeszben fololdott káliumhidroxidhoz ciánhidrogént vezetnek. A tömény borszeszben kevéssé oldható K. kristályosan kiválik. A borszesszel való leöblítés után enyhe melegben megszárítják. Az árubeli ipari célokra való K.-ot vizmentes sárga vérlúgsóból készítik. A vizmentes vérlúgsót addig hevítik, mig a nitrogéngáz fejlődése megszünik. A vérlúgsó a hevítéskor ugy bomlik, hogy szabad nitrogén távozik és K. meg vaskarbonid marad vissza. A megolvasztott tömegből a vaskarbonid leülepedik, ugy hogy róla a megolvadt K. leönthető. Több K.-ot ugy csinálhatnak a vérlúgsóból, ha ezt a káliumkarbonáttal vegyest hevítik. Az igy előállított K. azonban ciánsavaskáliumot is tartalmaz (Liebig-féle K.). Ha a vérlúgsót káliumkarbonáttal és szénnel izzítják, a ciánsavas-kálium képződését nagyobbára elkerülhetjük. Szintelen kristályos test; veszedelmes méreg. A kereskedésben a készítmény v. fehér nem átlátszó darabos, v. rudacskákba öntött. Fs. 1,52. A levegőn megnyirkosodik, s egyúttal a széndioxid hatására lassacskán káliumkarbonáttá alakul; egyidejüleg ciánhidrogéngőzök is fejlődnek, miért is keserü mandulaszagu. Vizben könnyen oldódik; borszesz csak keveset ad belőle. Vizes oldatban elbomlik. Erősebb hevítéskor megolvad és a levegőből egyidejüleg oxigént véve fel, ciánsavas káliummá alakul. A tüzesfolyós K. hatalmas redukáló szer, a vele együtt hevített oxidokat szinfémmé redukálja. A kénnel való összeolvasztáskor szulfociánkáliummá alakul. A nehéz fémek sóiból cserebomlás folytán, csapadék alakjában a fémcianideket választja ki, amelyek azonban a K.-oldat feleslegében, többnyire - oldható kettős cianidek képződése folytán - feloldódnak. Ipari alkalmazása kiterjedt; így különösen a galvános aranyozás és ezüstözéshez való fürdők előállítására való. A fotografus az ezüst haloid sóinak feloldására, a kémikus kémlőszerül használja.
