Kalap
Kalap. A fej befödésének szokása már a legrégibb ókorban divatozott. A görögök többnyire födetlen fővel jártak; utazások alkalmával, a háboruban és a vadászaton az előkelő görögök a széleskarimáju petaszoszt viselték, amely, mikor nem haszálták, zsinegre kötve hátukon csüngött. Kerek és hegyek K.-ok jöttek divatba a rómaiaknál, akik azt a szabadság jelvényévé tették, ugy hogy a rabszolgák felszabadulásukkor K.-ot kaptak. Általánosabban a Nero halála után terjedt el a K. viseletének szokása. Németországban csak a X. sz.-ban kezdtek K.-ot viselni; a XII. és XIII. sz.-ban már többféle formáju K. is volt; Franciaországban sak a XIV. sz utolsó negyedében jött divatba. Németországban, Hollandiában és Svájcban a XVI. sz.-ban s még később is magas, hegyes alaku K.-okat viseltek; de a mai cilindernek alakját is megtalálhatni a XVI. sz.-ban és később. Franciaországban XIV. Lajos alatt keletkeztek az u. n. háromszögletü K.-ok, melyek majd egy teljes sz.-ig divatoztak. Mint általában a ruházat, ugy a K. alakja és szine is gyakran volt, különösen újabb időben, politikai pártok szimboluma. Szentelt k.-okat a pápa olyan fejedelmeknek és hadvezéreknek küldött, akik a római egyház körül érdemeket szereztek. L. még Föveg.
Kalapokat szőrökből nemezítéssel, szalmából fonással, szövetekből szabás s varrás segélyével szokás készíteni. Legelterjedtebb a nemez-kalapgyártás, melyhez minden nemezíthető szőrt lehet alkalmazni. Mennél finomabb, illetőleg mennél vékonyabb a szőr, annál finomabb a nemez. A szőrök nemezedő tulajdonsága a velőanyag-rétegtől függ. Velőanyagot tartalmazó szőr nem nemezíthető, mig velőmentes vagy szakaszosan velős jól nemezíthető. Ebből folyólag a felszőrök rendszerint nem nemezednek, a pehelyszőrök közül is csak némelyek. Jól nemezíthető a gyapju, a teve pehelyszőre és a hód pehelyszőre, minthogy velőmentesek; kevésbbé jól a macska-pehelyszőr, mert szakaszosan velős; a nyúl és házinyúl pehelyszőre pedig, mert egészen velős, természetes állapotban nem nemezedik, ha azonban kénesős csávával kezelik, a velőréteg szakaszossá válik s ekkor jól nemezedik. Nemezkalapok legnagyobb része nyúlszőrből készül, az olcsóbb s durvább fajták azonban gyapjuból, finom fajták pedig hód- vagy teveszőrből. A nyúlszőr-kalapok készítését még 1-2 évtized előtt kisiparilag üzték, ma azonban már gyárilag üzik, még pedig a következő módon: A nyúlirhán levő szőrt kefe segélyével kénesős csávával telítik s kiszáradás után a szőrt az irháról lenyírják. Minthogy a nyúl bundája felszőr és pehelyszőrből áll, a kalap gyártásához pedig csak pehelyszőr használható, ezért a lenyirás után a felszőrt a pehelyszőrtől különválasztják, ugy hogy a szőrt erős légáramba szórják, mely a könnyü pehelyszőrt messzebbre viszi el, mint a nehéz felszőrt. A fajtázott pehelyszőrt ezután farkas (l. Gyapjufonás) néven ismert géppel lazitják és erős légáram által a süvegképző gép felé fuvatják. A süvegképző gép likacsos lemezből készült rézkúpból áll, amely lassu forgást végez és légszivóval van kapcsolatban. A levegő a rézkúp likacsos lemezén áthatol, a pehelyszőr pedig rendszertelen helyzetben annak felületén marad. Ha a kúp elegendő vastag szőrréteggel lett borítva, vizet permeteznek s gőzt eresztenek reá, eközben kissé megveregetik a szőrkúpot, minek folytán a szálak annyira nemezednek, hogy a szőrkúp levehető és kezelhető. A szőrkúpok most már nagyobb fokban nemezítendők. Ezen művelet leginkább kézművileg végzik a következő módon: a nemezítéshez szükséges nyálkás folyadékot, p. borseprőt 1,3 méter átmérőjü rézüstben melegítik, mely rézüstnek fával burkolt széles karimája van. A szőrkúpot az üstben levő meleg folyadékba mártják s ezután az üst karimáján gyúrják, ismételve bemártják s más részét gyúrják. Ezen kezelés folytán a szőrkúp erős nemezzé válik; ily nemezkúpok már kereskedelmi cikket képeznek. A nemezkúpok alakítását ugyancsak a nemesítő üst mellet végzik. A kúpot az üstben levő meleg folyadékba mártják és meleg-nedves állapotban faformára húzzák és kézzel, fával vagy kefével egyengetik, mig a nemez a faformához simult s kalapalakot öltött, a kalapot azután karimája tövénél fonallal a formához kötik, szárítják, esetleg festik. Az ily úton nyert nemezkalapok még érdes felületüek, lágyak s nem tetszős alakuak, miért is a következő módon csinozzák: első sorban gyors forgásban levő faformára helyezik s erős kefével és üvegpapirossal csiszolják; ezután a keménység fokozása céljából fonákjáról sellak-oldattal avagy cerazinnal bevonják s csekély mértékben gőzölik, hogy a telítő anyag a nemez belsejébe szivároghasson. A telített kalapok nyirkos helyen tartandók, mielőtt a végleges formázás alá, t. i. a faformán való vasalás avagy sajtolás alá kerülnének. A sajtolást oly különleges hidraulikus sajtón végzik, amelynek odorja fémből áll s melegítik, alakverője pedig kaucsuk-zacskóból áll, melynek feneke fémgömb-süveg. Ezen sajtóba, illetőleg a meleg odorba helyezik a formálandó kalapot s reá helyezik a gömbsüveget, ugy hogy a kaucsukzacskó a kalapüregbe mélyedjen s ezután a gömbsüveget csavarokkal lekötik az odort támasztó állványhoz. A gömbsüveg és kaucsukzacskó által képezett ürbe szivattyuval vagy akkumulatorral vizet nyomnak, minek folytán a kaucsukzacskó tágul mindaddig, mig az odor falaihoz nyomul s igy a kalapot az odorhoz, illetőleg a formához nyomja. Ezen sajtolás után már csak a bélés bevarrása s a szalag felvarrása marad hátra. A hód- s más finomabb szőrnemből készült kalapok teljesen azonos módon készülnek, mint a nyúlszőrkalapok. A hódnemezkalapok sok esetben kártokkal is keféltetnek (bogácsoltatnak) miáltal bolyhoz-bársonyos felületüvé válnak.
Az eddig ismertetett eljárástól lényegesen különbözik a cilinder (köcsög)- kalapok gyártása. Ennél ugyanis a kalap alakjának megfelelő vázat sellakkal telített papirosból vagy vászonból készítik s felületét még sellak-kencével bevonják. Az igy elkészített váz bevonására selyemből szőtt bársonyszerü (plüs) szövetet használnak, melynek ritka, de hosszu bolyha van. E szövetből kiszabás és összevarrás segélyével elkészítik a kalapváz áthuzatát, melynek fonákját sellak-kencével bevonják s kiszáradás után a vázra huzzák.ezt követőleg a bolyhokat egy irányba kefélik s bevasalják, minek folytán nemcsak a bolyhok lelapulnak, hanem a váz és áthuzat között levő sellak-kence is megolvad és összeragasztja a vázat az áthuzattal. Az igy elkészült köcsögöt még béléssel és szalaggal látják el. A gyapjunemezkalapok gyártása az eddig ismertetett eljárásoktól némileg eltér. A gyapjut ugyanis először a posztógyártásnál szokásos módon (l. Gyapjufonás) mossák és kártolják, ezt követőleg kúpokat készítenek belőle, miért is a kártoló gépről jövő laza szálréteget két csonka kúpból álló formára gombolyítják. A kettős kúpból álló forma lassu forgáson kivül lengő mozgást is végez. A felgombolyodott anyagot a két csonkakúp alaplapja nemtén széttépik, mi által két gyapjúkúp áll elő. E gyapjukúpok kezdetleges nemezítését olyképen végzik, mint a nyúlszőr nemezítését, teljes nemezzé való átalakításához pedig a forgattyus kallót (l. Csinozás) használják. A gyapjunemez formázását s a kalap csinozását a nyúlszőrkalapoknál ismertetett eljárás szerint végzik.
