Kadmium
Kadmium. Fémes elem. Vegyületeiben mint két vegyértékü pozitiv gyök szerepel. Jele Cd, atomsúlya 112,0. A természetben szinállapotban nem fordul elő; szulfidja, a greenockit, Skóciában és Csehországban található. A cinkércek legtöbbjében (gálma, fényle) kevés K. is van. E fémes elemet ugyszólván egyidőben Herrmann és Stromeyer fedezték fel 1817. Mivel a fémes K. a cink-nél illóbb, a cink desztillációval való gyártásakor az elsőnek átdesztilláló fémrészletek K.-ban bővelkednek, ugyszintén a desztilláció kezdetekor képződő cinkoxid is sok K.-ot tartalmaz. Előállítása a K. tartalmu cinkből v. oxidből történik olyformán, hogy a cink v. az az oxid kénsavas oldatába cinklapokat helyeznek, amikor is a cinknél kevésbé erélyes K. szivacsos tömeg alakjában kiválik. Igen tiszta K.-ot ugy készítenek, hogy a K.-os cink illetőleg oxidját sósavban vagy kénsavban feloldják, és az oldatba kénhidrogéngázt vezetnek, amikor is sárga K.-szulfid csapadék alakjában kiválik. E csapadékot tömény sósavban forralás közben oldják, majd az oldatból ammoniumkarbonáttal, bázisos K.-karbonátot választanak ki, amelyet a kimosás után kiizzítanak, amikor az K.-oxiddá alakul. A K.-oxidot szénnel vegyest retortában hevítik, amidőn redukció folytán szin K. képződik, mely a magas hőmérséken átdesztillál. A K. ezüstfehér, erősen fénylő, nagyon nyujtható fém; a levegőn alig változik. Kristályos szövetü, miért is a hajlításkor az ónhoz hasonlóan recseg. Fajsúlya attól függően, hogy egyszerüen olvasztott avagy kalapált kissé különböző 8,55 és 8,70 között fekvő. Hevítéskor aránylag könynyen - 320° körül - megolvad. Erősebb hevítéskor - 800° körül - forr; gőzének sűrüsége 3,94 (levegő 1), amiből következik, hogy molekulasúlya 112, vagyis a K.-gőz egy atomu molekulákból áll. Fajhője 0-100° között 0,054. A K. és cink elegyét kénesővel amalgamálva, a fogak tömésére alkalmas amalgamot szolgáltat. A Wood-féle alacsony hőfokon (70°) megolvadó fémelegy alkatrésze. Reakciói: a K.-sók megsavanyított oldatai kénhidrogénnel sárga K.-szulfidból álló csapadékot adnak, mely kénammoniumban nem oldódik; ammoniával fehér K.-hidroxid válik le, mely a kémlőszer fölöslegében K.-ammoniumsó képződése folytán feloldódik.
A K. vegyületei közül felemlítjük a következőket: Kadmiumoxid CdO; a K. levegőn való elégésekor, továbbá a K.-karbonát, hidroxid hevítésekor képződik. Vörösesbarna por, fs.-a közel 7. Vízben oldhatatlan, savakban K.-só képződésével feloldódik. Kadmiumklorid CdCl2. Fémes K.-ot sósavban oldva, e só képződik. Vizes oldatából két molekula vizzel mint CdCl2.2H2O kristályosodik; más fémek kloridjaival szépen kristályosodó kettős sókat képez. A kadmiumbromid és jodid CdBr2 és CdJ2 hozzája nagyon hasonlók. A kadmiumszulfát CdSO4, ugy készülhet, hogy fémes K.-ot kénsavban oldunk; vizes oldatából a körülményektől függően különböző kristályviz tartalommal szintelen kristályokban válik ki. A kadmiumnitrát, Cd(NO3)2, vizben könnyen oldható szintelen só. A kadamiumszulfid sárga csapadék alakjában kiválik, ha K.-só oldatába kénhidrogéngázt vezetünk, v. kénammoniumot elegyítünk hozzá. Sárga festékül (Jaune brillant) használják. A kadmiumszulfid mint ásvány a természetben is előfordul. Neve Greenockit (l. o.).
