Justinianus,
Justinianus, 1. (I.), bizánci császár, szül. Tauresiumban (Illiria) 482. v. 483., parasztszülőktől. Gyermekkori neve a hagyomány szerint tkp. Upravda volt (igaz ember). 527-ben jutott trónra, miután nagybátyja Justinus, aki őt már 4 hónappal halála előtt örökbe fogadta. 565-ig uralkodott és főfőtanácsadójául nejét, Theodorát tekintette, aki ledér erkölcseiről hirhedett szinésznő volt és a szinpadról emelkedett a császári trónra. J. uralkodásának három főmozzanatát nagyszerü építkezések, hadi szerencse és a Corpus Juris civilis (l. o.) képezik. Konstantinápolyban 25 templomot építtetett, köztük a kicsiny és a nagy Zsófia-templomot (l. Aja Szófia). Katonai sikereit főleg kiváló hadvezéreinek, Belizárnak és Narsesnek köszönhette, kik a vandalok és keleti gótok hatalmát megtörték, a régebben elszakadt Észak-afrikát és Itáliát ismét a birodalomhoz csatolták, sőt Hispania tengerparti városait is meghódoltatták. A bolgárok, avarok és szlávok ellen a Duna mentén nagyszabásu védőműveket létesített. Az építkezések, háboruk és hadisarcok temérdek pénzbe kerültek, melyet J. másképen nem tudván előteremteni, zsarolásokat követett el (kényszerkölcsön, jószág- és vagyonelkobzás, uj adók és vámok), melyek a közönséget annyira felingerelték ellene, hogy nyilt lázadásban tört ki. A lázadás 532. január 13-20. tartott. A lázadók hatalmukba kerítették a várost és ha nincs az erélyes Theodora és Belisar, talán meg is buktatják vala J.-t. Több zsinatot tartott és általában erősen befolyt az egyházi ügyek menetére. Az utolsó időben a monofiziták (l. o.) egyik felekezetét pártolta, ami szintén nem nagyon növelte a korabeli kereszténységnek iránta való rokonszenvét, a pogányokat pedig azzal idegenítette el magától, hogy 529. az athéni bölcseleti iskolát bezáratta és elkeseredett harcot folytatott az antik világ szellemi emlékei ellen. Midőn 565 nov. 14. meghalt, kész volt a forradalom, melyet utódja II. Justinus (l. o.) alig tudott lecsillapítani. J. életének főforrása Isambert, Histoire de Justinien (Páris 1856, 2 köt.); Bryce, Life of J. (Engl. Historical Review, 1886. II.); Gfrörer, Hopf, Hertzberg művei a keletrómai birodalomról; Jörs, Die Reichspolitik J.-s (Giessen 1893).
2. J. (II.), Rhinotmetos (a levágott orru), bizanci császár, IV. Konstantin (Pogonatos) fia, akit 685. a trónon követett. Pazarló és zsarnok volt, miért is tiz évi uralkodás után (695) Leontios tábornok megbuktatta, trónjától megfosztotta, orrán megcsonkította és Chersonba számüzte. 698. Leontios bukása után először a kazárokhoz menekült, azután a bolgárokhoz, kiknek segítségével trónját 705. ismét elfoglalta, ellenségein embertelen boszut állott, de 711. egy ujabb lázadásnak maga is áldozatául esett. Vele kihalt Heraklios nemzetsége.
