Jura-szisztéma
Jura-szisztéma (l. a mellékelt két képet),
Hemicidaris crenularis. (Echinoidea.)
Cypris leguminella,
Cypris tuberculata, (Kagylós rákok)
Cypris gibbosa,
Ammonites Humphriesianus. (Cephalopoda).
Astarte minima. (Kagyló.)
Thecosmilia annularis. (Korall.)
Cidaris florigemma tüskéje (Echinoidea).
Ammonites margaritatus.(Cephalopoda).
Terebratula globata. (Brachiopoda.)
Ammonites Bucklandi (bisulcatus).
Terabratuladiphya (Brachiopoda.)
Pentacrinus briaroides (Krinoidea.a,b, átmetszetek.)
Belemnit, restaurálva. (Cephalopoda).
Szitakötő a solnhofeni palában.
Gryphaea arcuata. (Kagyló.)
Scyphia (Cribrospongia)reticulata. (Spongya.)
Eryon arctiformis. (Rák.)
Apiocrinus Roissyanus. (Krinoidea.)
a Föld középkorának, vagyis a geologiai másodkornak ama rétegcsoportja, mely a triasznál fiatalabb, a krétánál pedig régibb. Nevét onnan kapta, mert a Jura-hegységben van hatalmasan kifejlődve és ott ismerkedtek meg vele a geologusok legelőször. Régebben oolit-formációnak is mondották, mert az akkor képződött kőzetek egy része oolitos szerkezetü. Kőzetanyaga roppant változatos. Mészkő, oolit, dolomit, márga, agyag, bitumenes palák, homokkő stb. sürün váltakoznak
egymással, s rétegeinek feltünő tarkasága is némiképen jellemzik. Rétegei tulnyomólag tengeri képződmények, szárazföldi és édesvizi képződmény aránylag kevés. Itt-ott porfirok törnek elő és zavarták meg a J.-képződmények lerakodását. Az akkori állatvilág alakokban feltünően gazdag, egész sora az uj alakoknak jelenik meg a Földön. Rengeteg mennyiségben képviselvék a belemnitek, nagy fejlettséget érnek az ammonitok, ők a tenger urai, ugy számukra, mint változatosságukra nézve semminő más tengeri állat akkor nem mérkőzhetett velük. A triaszbeli ammonitokat (Ceralites, Trachyceras stb.) nagyobbára egészen uj nemek váltják fel (nevezetesen az amaltheus, az arietites, aegoceras, oppelia, harpoceras parkinsonia stb.), a régiek közül főképen a phylloceras és lytoceras maradtak meg. A korallok már a mai tipushoz erősen közelednek, gátakat építő tevékenységük igen jelentékeny. Fontos szerepet visznek a tengeri spongyák, különösen pedig a kovavázuak. A tüskebőrüeket különösen a krinoidok vagy tengeri liliomok és az echinoidok képviselik. Amazok alakgazdagsága a diasz előttiekhez képest szóba sem kerülhet ugyan, de egyes fajok tömeges fellépését illetőleg minden korszakon tultesz a J. Első sorban illik ez a pentakrinusokról. Mig a megelőző korszakokban az echinusok alárendelten voltak csak meg, a J.-ban igen nagy számban éltek. A molluszkák közül a brachiopodák háttérbe szorulnak, de két tipus, nevezetesen a terebratulidák és a rhynchonellidák igen gyakran kövületek: a gastropodák közül a nerineák és a strombidák, továbbá az ostreák, a grypheák, az exogyrák, a trigoniák, a pholadomyák, a diceratok igen elterjedettek. A rákfélék-közül tipikus hosszufarku dekapodák itt jelennek meg legelőször igen nagy mennyiségben. A halak főképen ganoidok és porcogóshalak, a csontosokat csakis a heringforma leptolepis és thrissops képviselik. A hüllők és a repülő sauriusok a J.-rétegek lerakodása korában érték el legtökéletesebb kifejlődésüket. Közülök különösen két óriási tengeri saurius, az ichtiosaurus meg a plesiosaurus multa felül ugy nagyságra, mint feltünő alakra nézve az összes akkori tengerlakókat. Rokonok velük és a mai krokodilus tipusához állottak közel a teleosauriusok.
Aspidorhynchus, restaurálva. (Hal.)
Megalurus, restaurálva. (Hal.)
Pterodactylus crassirostris. (Pterosaurius).
Archaeopteryx macrurus (berlini példány).
Plesiosaurus macrocephalus csontváza.
Thylacotherium Prevosti alsó állkapcsa.
Phascolotherium Bucklandi alsó állkapcsa.
Az Ichthyosaurus koprolitja.
Ichthyosaurus koponyája, oldalról.
Pterodactylus szárnya, a repülő hártya lenyomatával.
Ichthyosaurus communis. (Enoliosaurius).
Ichthyosaurus platyodon foga.
Sajátságos állatai voltak a J.-nak a repülő sauriusok (pterosaurius) és a dinosauriusok. Amazoknak nevezetes képviselőjük a pterodaktilus meg rhamphorhyndius. Rémséges, igazi állatszörnyetegek voltak a dinosauriusok (szörnyeteg sauriusok), melyek ugyan már a triaszban is jelentkeznek, de csakis a J.-ban érik el erősebb kifejlődésüket. Az atlantosaurus, a compsognathus, a ceratosaurus, megalosaurus, stegosaurus, brontosaurus, cetiosaurus stb. mind megannyi sajátságos dinosaurius alak. Egyik legsajátságosabb állatalakja azonban a J.-nak az Archaeopterix, mely legnagyobb valószinüség szerint madár volt, de a hüllők hosszu farkával és fogascsőrrel. Emlősök igen tökéletlen fejlődésben éltek a J.-ban, nevezetesen az erszényesekkel rokon phascolotherium meg amphiterium. A flórát illetőleg az erdőket főképen tűlevelü fák és cikádeák alkották, harasztok és zsurlók az erdők pázsitját képezték. Hazánkra nézve különösen nevezetes, hogy a pécskörnyéki, valamint Krassó-Szörény vmegyében a román-resicai, a stájerlakaninai és berzászkai, továbbá Brassó vidékén az ujvár-törzsvári kőszéntelepek a J.-ból valók, mi különösen azért nagy nevezetesség, mert hazánkon kivül még csak Persiában és Khinában ismeretesek a J.-ból bányászásra érdemes kőszéntelepek. Hazánkban különben is a J.-beli képződmények jól vannak képviselve, különösen a Bükk-hegységben, Krassó-Szörény vmegyében, Pécs környékén (Mecsek-hegység), Bakony-hegység stb. Felosztják a J.-t legközönségesebben alsó, vagyis fekete J.-ra, máskép liasz-, középső, vagyis barna J.-ra, máskép dogger és felső, vagyis fehér J.-ra, máskép malm. Württembergben és Bajorországban, ahol a J. kitünően van kifejlődve és tanulmányozva, az egyes emeletek kőzeteinek szineiben lényeges eltérés van, innen az általánosított fekete, barna és fehér J. megnevezés. 1. Liasz, a J. legalsó emelete, tisztán tengeri képződmény, gazdag állatvilággal, melynek főképviselői a krinoideák, az ammonitok, belemnitok (arietites, harpoceras stb.) és brachiopodák, a kagylók, azután a hüllők, nevezetesen az ichtiosaurus és plesiosaurus, továbbá a teleosaurus, mystriosaurus, pelagosaurus és macrospondylus. A pécsi kőszén ebből az emeletből való. 2. Dogger, ugyancsak tengeri képződmény. A krinoidák háttérbe szorulnak, felváltják őket az echinidák, nagy fejlettséget érnek el az osztrigák, valamint a trigonják, továbbá nevezetes gastropoda a pleurotomaria. Az ammonitok és belemnitek megtartják előbbi fejlettségüket. A sauriusok ritkulnak. A fent említett emlős maradványok ebből az emeletből valók. 3. Malm. Mészkő, meszes márgák meg dolomit uralkodnak, mig az alsóbb emeletekben agyagpala, homokkő és agyag tulnyomó. A krinoidák közül az apiocrinus, eugeniacrinus és millecrinus jóval gyakoribb a pentacrinusnál. Az ostreák még tömegesebbek, mint a doggerben, hozzájuk csatlakozik az exogyra, mely valósággal a malm vezérkövülete. Egyes területeket különösen jellemez a diceras. A gastropoda nerineák itt érik el fejlettségük legmagasabb fokát, ugyancsak a halak közt a ganoidok. Az ammonitok és belemnitek nem oly tömegesek és változatosak, mint előbb. A reptilia-fauna erősen gazdagszik; az ichtiosaurus meg a plesiosaurus tökéletesen kipusztult ugyan, de annál erősebb fejlettségben jelentkeznek a repülő sauriusok. Különösen az ebben az időben lerakódott solenhofeni mészmárga (litográf-kő) temetett sokat el és tartotta meg maradványaikat részünkre. A dinosauriusok is ekkor éltek, ugyszintén az Archaeopterix macrura. V. ö. Neumayer, A J.-korszak térképe (Földrajzi Közlemények, 1888, 238. l.).
