Juppiter
Juppiter v. Jupiter, a görög Zeusszal (l. o.) megegyező latin főisten; szerepe voltakép a szabin uralommal kezdődik Rómában. Ő az égnek ura és parancsolója, egyuttal mindazon tünemények végoka, melyek az égen előfordulnak, tőle ered a villám, a mennydörgés, eső és verőfény, pitymallat és nappali fénysugár. Mint az ég ura, intézkedett az egész világ felett, tőle függtek népek és egyének, mint a legfőbb és legnagyobb istentől (Optimus, Maximus), ki első sorban Róma és a római nép védője. Mint ilyennek, szentélye a Capitoliumon állott (Capitolinus) attól fogva, hogy Titus Tatius benne lakott és Numa Pompilius királyi méltóságához a legtöbb biztosítékot belőle merítette. Itt volt J.-nek agyagból készült képe, jobbjában a mennykővel. Itt áldozott a polgárok közé lépő ifju, a hivatalba lépő konzul, a fegyvert ragadó hadvezér, de ide is jött a győztes a préda javával (spolia opima, fehér bikák és a fascesek babérja), ahhoz az istenhez, ki győzelmet hoz (Feretrius), aki ad uralmat (Imperator), győzelmet (Victor), mérkőzésben segít (Opitulator), futásban megállít (Stator). Ilyen sokoldalu minőségben természetesen számos ünnepe is volt. Először is neki szentelték minden hónap közepét, a teli hold napjait (13-15), amikor a Flamen dialis fehér bárányt áldozott neki (idulia). Mint a jog és igazság védőurára, rája hivatkoztak szerződések kötésénél; tőle félve tisztelték a vendégjogot és benne bizva megpróbálták, mint lehetne a jövőbe egy-egy tekintetet vetni (auspicia). Mint a latinok törzsökös istenét (J. Latialis) az albán hegyeken tisztelték és ez az ünnepély (Feriae Latinae) a konzulok felügyelete alatt a latin szövetség megszüntével is fennállott. A Capitoliumon Tarquinius Superbus épített neki templomot. Mint az állam legfőbb védőurának tiszteletére neki szentelték a legfőbb ünnepeket; a rómaiakat (Ludi Romani), a nagyokat (Ludi Magni) és a plebejusokat (Ludi Plebeii); igy lett belőle a császárok alatt az államfői mindenhatóság mitologiai jelképe, melyet Nero külsőképen is kifejezett. Érett, meglett koru férfiunak ábrázolják, fején a keleti mitrával, egyik kezében villámok, másikban balta. Lábai alatt hatalmas bika. Igy találták a mai Dunántul és az Alduna számos helyén (Daruvár, Sár-Pentele, Kömlőd, Ó-Buda, Szalánkemény, Sziszek stb.).
