Josephus
Josephus Falvius, zsidó történetiró, szül. Jeruzsálemben Kr. u. 37., megh. Rómában 94 körül. Mint egy tekintélyes papi családnak, anyai ágról a Hasmoneusok sarja, sokoldalú műveltségre és több nyelv ismeretére tett szert. Midőn a zsidók 66-ban a rómaiak ellen fellázadtak, bár tanácsa ellenére tették, a lázadókhoz csatlakozott, kik Galilea parancsnokává tették. Hadseregének zömével Jotopata várába vetette magát, melyet a rómaiak 7 heti ostrom után árulás által hatalmukba kerítettek: egy ideig barlangban rejtőzött, de mig szintén odamenekült 40 bajtársa inkább halni, semmint fogságra akart jutni s egymást kivégezte, ő Vespasian táborába ment, ki őt kegyébe fogadta. Miután Titus táborában tanuja volt Jeruzsálem ostromának és veszedelmének, Rómába ment, hol a császári udvartól kegydijat huzott és - hitfelei által gyülölve - mint római polgár irta nagybecsü, bár nem mindig feltétlen hiteles történelmi műveit. Első műve a zsidó háboru története, melyet 7 könyvben, többnyire mint szemtanu tárgyal; az akkor divó kaldeusi nyelven irt, számunkra elveszett eredetijét Titus, Vespasian és a rómaiak számára görögre fordította (75 körül, magyarázattal ellátott német fordítását közölték: Gfrörer A. Fr., Stuttgart 1836 és Paret I., u. o. 1865). Második főmunkája a Zsidó nép régiségei, 20 könyvben, melyet 93-ban irt görög nyelven; a zsidók történetét a világ teremtésétől egész Nero uralkodása 12. évéig (66-ig) vezeti le, azon nyilvánvaló célzattal, hogy a zsidóságot minél kedvezőbb világításban tüntesse fel. Azonkivül ránk maradt még önéletrajza, valamint az alexandriai Ápion, a zsidók hirhedt ellensége ellen irt, 2 könyvből álló műve, mely fontos töredékeket tartalmaz régibb irókból (v. ö. Zipser M., Des Flavius J. Werk über d. hohe Alter d. jüd. Volkes gegen Apion, Bécs 1871). A szintén neki tulajdonított Makkabeusok IV. könyve nem az ő műve. (V. ö. Freudenthal, Die J. beigelegte Schrift über die Herrschaft der Vernunft, IV. Makkab.-Buch, Boroszló 1869). A nevét viselő héber Joszippon (Ál-J.) valószinüleg Olaszországban, a X. sz. közepe felé készült (v. ö. Kohn S., Héber kútforrások és adatok, Budapest 1881, 3. l. ff.). J. összes munkáinak többnyire latin fordítással ellátott számos kiadásai közül felemlítendők: Haverkamp S. (Amsterdam 1726, 2 köt.), Öberthür Fr. (Lipcse 1782-85, 3 köt.), Dindorf (Páris 1845-1849, 2 kötet), Murray (London 1874, 2 kötet), Bekker (Lipcse 1855-56, 6 kötet), Niere B. (Berlin 1885-92, 5 kötet) és Naber S. A. (Lipcse 1888). V. ö. Plaut, Fl. J. u. die Bibel (Berlin 1867); Tachauer, Fl. J.'s Verhältniss z. Bibel und zur Tradition (Erlangen 1871); Bloch H., die Quellen d. Fl. J. (Lipcse 1879); Destinon hasonló c. munkáját (Kiel 1882).
