Jordanis
Jordanis (ritkábban Jordanes), gót nyelven Jornandes, VI. sz.-beli történetiró, született 500 körül, halálának éve nem biztos. Az Amalok nemzetségével rokonságban álló alan családból származott. Egy ideig a keleti gót udvar jegyzője volt, azután áttért a kat. vallásra s élte alkonyán 552. irt műve a De origine actibusque Getarum (A gótok eredetéről és hőstetteikről) fontos forrásmunka, mely tulajdonképen Cassiodoros (l. o.) elveszett munkájának a kivonata, melyet J. azonfelül Marcellinus Comes annaleseiből és saját tapasztalatai nyomán kibővített. E mű Konstantinápolyban vagy Kalcedonban készült, ahová J. Vigilius pápát 547. elkisérte volt. A munkában nem helyesli a gótok ellenszenvét és harcait a rómaiakkal, illetve a bizantinusokkal és csak a gót és a római elem összeolvadásától remél jobb jövőt. Másik művét: De regnorum et temporum successione, Vigilius pápának ajánlotta. Ebben Florus nyomán adja elő a világtörténetet a világ teremtése óta Kr. u. 552-ig. E mű ügyetlen kézzel szerkesztett kompiláció. Ujabb kiadásokról gondoskodtak: Closz C. A. (Stuttgart 1861); Holder (Breisgauni-Freiburg 1882); Mommsen a Monumenta Germaniae historica: Auctores antiquissimi c. gyüjteményének 5. köt., 1 részében, 1882. (ez a legjobb kiadás). V. ö. azonban Schirren birálatával (Deutsche Litter. Zeitung III. köt., 1420. hasáb). Jordanis, Dahn cikk az Allg. Deutsche Biographie-ben és Urgesch. d. german.-rom. Völker (I. 321. l.). A gótok történetének fordítása Gotengeschichte c. alatt jelent meg Martenstől (Lipcse 1884).
