Jónok,
Jónok, a görög nép három nagy törzseinek egyike, s bátran mondhatjuk: legnevezetesebbje. Mutatja ezt nemcsak neve, melynek rokonai a világ legrégibb kulturnépeinél előfordulnak (az ékiratokban Juna, a hieroglifekben Junan, az ótestamentomban Javan, az indusok szent könyveiben Javannas), de világtörténeti szerepelése is. a görög ősmonda szerint ősük Ion (l. o.), akinek utódai egy ideig Aigialia népességét képezték, majd más, hatalmasabb jövevények által szoríttatva, Attikába telepedtek, hol az athéniek szivesen fogadták őket, mint szövetségeseket az egyre jobban elhatalmasodó dórok ellen. Az attikai dór küzdelemben nem találva attika részéről a kellő támaszt, Kis-Ázsiába mentek, kiszorítván Lidia és Kária őslakóit. Ott gyökeret vertek, elfoglalták Szamoszt és Kioszt és megalapították 12 városból álló szövetségüket (dodekapolisz) a következő városokkal: Eritrea, Fokisz, Klazomenae, Teosz Lebedosz, Kolofon, Efezus, Priene, Myonte, Miletosz, Szamosz és Kiosz. Volt közös szentélyük (Panionion) Efezus közelében, Neptun templomában, ahol minden évben ünnep és tanácskozás alkalmából összejöttek. A szomszéd birodalmak (Lidia, Persia) tisztelték ezt a belső szervezeet, sőt a persa uralom alatt fejlett ki a J. gyarmatpolitikája a Közép-tenger mellékén. Akkor támadtak csaknem az összes gyarmatok a Propontis mellett, Abydostól és Kyzikostól Trapezusig és Panticapaeumig. Igy lettek a J. Fenicia veresenytársai keleten, Kartágó és Etruria ellenlábasai nyugaton. Persia nyomását unván, 502. ők kezdték a támadást a persák ellen, kivált Aristagoras és Histiaeus alatt (l. o. és a Görögország cikknek történeti részét, VIII. köt. 183. s köv. lapok). A támadást elnyomták, Miletosz elbukott és a megtorlás elől számosan a J. közül kivándoroltak, begyarmatosítván Itáliát (Magna Graecia), Sziciliát és Afrikát. De az otthon maradottak is uj erőre kaptak, Mykalaenél elnyomóik sorába küzdöttek és csataközben átpártolván, ők dönték el a csata sorsát. Ezért 449. felszabadultak, a békekötés alapján, melyben Kimon nekik a szabadságot kikötötte. A peloponnezusi háboruban Athénnel tartottak, s ezért büntetésül az Antalkidas-féle béke ismét kiszolgáltatta őket Persiának (387) De bár politikailag megtörve, szellemileg tovább virágzottak, különösen a Nagy Sándort követő hellenisztikus korszakban, csak Róma jogara alatt lettek városaik kalóz- és hetéra-fészkekké.
