Jones,
Jones, 1. Inigo, angol építész, szül. Londonban 1572., meg. u. o. 1651 jul. 21. Eleinte asztalos volt, később tájképfestő lett s beutazta Franciaországot, Hollandiát, Németországot és Itáliát. Aztán Velencében és Rómában az építészettel kezdett foglalkozni, néhány évig mint udvari építőmester élt Kopenhágában; 1612. ismét Itáliába tért vissza, majd mint fő építési igazgató Angliába, ahol Palladio olasz renaissance-építésmódját honosította meg. Főműve Londonban a Whitehall-palotában levő bankett-terem (1619-22). Tőle valók még: a Chiswick-House London mellett, A Vicenza melletti u. n. rotunda utánzata; a St. Johns College Oxfordban, a greenwichi kórház néhány része, a Szt. Pál székesegyház nyugati részén levő korintusi stilü csarnok, a régi börzeépület Londonban, stb. V. ö. Kent, Designs of Inigo J. (London 1727); Cunningham, Inigo J. (u. o. 1848).
2. J. János Pál, az É.-amerikai Egyesült-Államok tengerészetének megalapítója, szül. Arbiglandban (Skócia) 1747 jul. 6., megh. Párisban 1792 jul. 18. Az É.-amerikai szabadságharc kitörésekor felajánlotta szolgálatát a kongresszusnak s a haditengerészetbe lépett és mint kapitány harcolt az angol cirkáló hajók ellen; 1776. pedig husz ágyuval felszerelt briggjével Anglia partjait nyugtalanította. 1778. a huszonkét ágyuval felszerelt Drake nevü hajót fogta el az Anglia és Irország közötti csatornában és Brestbe vitte prédáját. 1779 aug. egy francia és északamerikai hajókból összeállított hajóraj parancsnokává nevezték ki, melylyel az egész brit partvonalat a legnagyobb rettegésben tartá s az angolok egyik legnagyobb hajóját, Serapist, heves küzdelem után elfoglalván, 800 fogolylyal és gazdag zsákmánynyal tért vissza Brestbe. 1788. II. Katalin cárnő meghivására mint ellentengernagy orosz szolgálatba lépett, melyből azonban Potemkin és a nassaui herceg féltékenysége következtében egy év mulva kilépett. Miután az osztrák kormány felajánlott szolgálatát nem fogadta el, Párisba költözött, hol néhány évig teljesen elfeledve élt. A neve alatt megjelent Emlékiratai valószinüleg nem tőle származnak. Életrajzát Sherburne (1851), Simms (New-York 1845) és Abbot (u. o. 1875) irták meg. Regényekben Cooper (The pilot), Cunningham (Paul J.) és Dumas S. (Le capitaine Paul) foglalkoztak J. életével.
3. J. Owen, angol építész és archeologus, szül. Londonban 1809 febr. 15., megh. u. o. 1874 ápr. 19. Párisban járta után 1833. és 1834. Spanyolországban és Keleten a mór építészetet tanulmányozta és visszatérése után: Plans, elevations, sections and details of the Alhambra c. (London 1842-45, 2 köt., 2. kiad. 1847-48) jeles munkáját adta ki. 1851. ő vezette a londoni világkiállítás diszítő részét és 1852. az ő vezetése alatt építették a sydenhami kristály-palotát. Legnevezetesebb művei: Grammar of ornament (4 kiad.; London 1880, 112 lap). Hagyatékából adták ki: Ancient writers on greek sculpture (u. o. 1895).
4. J. Vilmos, sir, angol orientalista, nyelvész, szül. Londonban 1746 szept. 28., megh. Kalkuttában 1794 ápr. 27. Oxfordban tanult keleti nyelveket, azután Spencer grófnak volt a nevelője, 1770 óta jogi tanulmányokkal foglalkozott. 1783. a kalkuttai főtörvényszéknél biróvá neveztetett ki. Indiában régiségek és a földrész egyéb nevezetességeinek kutatásával nagy érdemeket szerzett. Ő alapította az angol ázsiai társaságot Kalkuttában 1784. Nevezetesebb művei: Grammar of the Persian language (London 1771, 9. kiad. 1809); Poëseos Asiaticae commentarii (London 1774). Lefordította és kiadta a pogánykori hires arab Mu'allakat-okat, Moallakat or seven Arabian poems (London 1783). Korszakalkotó volt J. munkássága az ind irodalom terén, ő volt az első európai, ki alaposan megismerkedett a brahmánok szent nyelvével, a szanszkrittal. Jóval Bopp előtt (1788) az Asiatic Researches-ben kimondta az ó-ind nyelvnek rokonságát a klasszikus nyelvekkel, sőt a távolabb álló gót és kelta nyelvek közti rokonsági viszonyát is felismerte. összegyüjtött munkáit kiadta özvegye (6 köt., London 1799). Hátrahagyott műveiből többet közzétett Colebrooke, igy a Digest of Hindoo-law cimüt. Életrajzát megirta lord Teighmouth (London 1804, uj bővített kiad. Wilks, London 1840).
