Jerichau,
Jerichau, 1. Jens Adolf, dán szobrász, szül. Assensben, Fünen szigetén 1816 ápr. 17., megh. Kopenhágában 1883 jul. 25. Kopenhágában tanult, azután 1839-től fogva Rómában képezte ki magát. Az ujabb dán szobrászok legkiválóbbika. Műveinek egy része, mint a Nagy Sándor menyegzőjét Roxanéval ábrázoló dombormű a christiansborgi királyi kastélyban, Herakles és Hebe nagy szoborcsoportja Thorwaldsen és az antik művészet hatása alatt áll; másrészt azonban, főleg azon szoborcsoportjaiban, mely egy vadász és párduc küzdelmét ábrázolja, hiven ragaszkodik a természethez. Egyéb kitünő szoborművei: A fürdő leányok; Krisztus föltámadása stb. - 2. J.-Baumann Erzsébet, német festőnő, az előbbinek neje, szül. Varsóban 1819 nov. 21., megh. Kopenhágában 1881 jul. 11. Düsseldorfban tanult és eleinte a tót, majd miután férjével Rómába költözött, az ottani népéletből vett jeleneteket ábrázolt. Beutazta Görögországot és Egyiptomot is. Festési modora rendkivül erélyes, férfias, sokszor tulzottan az; képeinek szinezése kitünő, hatásos, mig rajzuk többnyire fogyatékos. Nagyobb képei közül jelentékenyebbek: Görög pásztor a Parthenonon; Egyiptomi nők stb. - 3. J. Harald, dán festő, az előbbiek fia, szül. Rómában 1852 aug. 17., megh. u. o. 1878 márc. 6. Tájképfestővé képezte ki magát; eleinte főleg Róma környékének egyes pontjait ábrázlta, de Görög- és Törökországba meg Kis-Ázsiába tett utja után tárgyköre nagyon bővült. Jeles képei: Sorrento partja; Sardesi karaván tb.
