Jeremiás,
Jeremiás, Chilikijjáhu fia, zsidó próféta, Anáthóth nevü városból való volt és Kr. e. 629-570 között működött. Igen nehéz időket élt a pogány érzületü Jójákim király idejében. A babiloniai hatalommal szemben Jójákim és tanácsadói az egyiptomiaknál kerestek segítséget s csak J. látta a Judára ebből származó veszedelmeket. Nem szünt meg azért nyugalomra és a babiloniai király iránti engedelmességre inteni a népet. Midőn ez nem engedelmeskedett neki s vallási meg erkölcsi tekintetben sem felelt meg a próféta követeléseinek, Judát és Jeruzsálemet pusztulással fenyegette. Ezzel maga ellen ingerelte a királyt, a népet és a nagyoknak egy részét, akik mind hazaárulónak tekintették. Nem egyszer forgott veszedelemben élete s a gyönge Cidkijjáhu alatt egy izben egy iszappal telt gödörbe vetették, ahonnan egy szerecsen rabszolga szabadította ki. Midőn II. Nebukadnezár Jeruzsálemet elfoglalta, J.-nak tetszésére bizta, hogy hol tartózkodjék. Palesztinában maradt, ahonnan azonban Nebukadnezár zsidó helytartójának, Gedaljának gyilkosaival kénytelen volt Egyiptomba menni. A monda szerint Egyiptomban lakó honfitársai agyonkövezték. J. beszédeit tanítványával, Báruchhal két izben jegyeztette fel. A róla nevezett könyv szerzője valószíüleg a babiloniai fogság második felében élt s céljául tüzte ki, hogy megirja J. életét, amely életrajzába a Báruch feljegyzéseiből vett beszédeket közbeszurta. Vannak azonban e könyvben későbbi toldalékok is.
