Jensen,
Jensen, 1. Adolf, német zenész, szül. Königsbergben 1837 jan. 12., meghalt Baden-Badenben 1879 jan. 23. Csak két évig volt Ehlert és Marpurg tanítványa, a legtöbbre maga művelte magát. Zeneoktató volt Posenben, Kopenhágában (Gade mellett), Königsbergben (1860-66), Berlinben (1868-ig Tausig iskolájában), mellbaja miatt aztán Drezdában és Grazban. 60-nál több műve közt dalai (Schumann modorában) és izléses, érzelmes zongoradarabjai közt akárhány valóban remek; el is terjedtek érdemük szerint.
2. J. Vilmos, német regényiró, szül. Heiligenhafen holsteini faluban 1837 febr. 15. Az orvosi pályára készült, de utóbb kizárólag az irodalomnak élt; 1868 és 1869. mint politikai lapok (Schwäbische Vokszeitung, Norddeutsche Zeitung) szerkesztője működött; 1888 óta Münchenben él. Néhány regényét említjük: Sonne u. Schatten (1873, 2 kötet); Nach hundert Jahren (1873, 4 kötet); Nirwana (1874, 4 köt.); Um den Kaiserstuhl (1878, 2 köt.); Fragmente (1878, 2 köt.); Nach Sonnenuntergang (1879, 2 kötet); Vom römischen Reich deutscher Nation (1882, 2 köt.); Vom alten Stamm (1884, 3 köt.); Aus den Tagen der Hansa (1885, 3 köt.); Am Ausgang des Reiches (1886, 2 kötet); Runensteine (1888); Jahreszeiten (1889, 2 kötet); Doppelleben (1890); Im Zwing u. Bann (1892, 2 köt.); Jenseits des Wassers (1892) és számos novella, melyekből legjelesebbek: Die braune Erica (1868); Der Ulmenkrug (1883); Die Pfeifer v. Dusenbach (1884) és költemények: Gedichte (1869); Stimmen des Lebens (1881); Ein Skizzenbuch (1884); Heimkunft (1894); Ein Frühlings-Nachmittag (1895); Die Erbin von Helmstede (1895); Asphodil (1895, 2 kötet). Nagyszabásu tragédiái: Juana von Castilien (1871); Der Kampf fürs Reich (1884) stb. nem arattak maradandó sikert.
