Jegybankok.
Jegybankok. Az összes bankok között és általában a bank és hitelrendszer terén legnagyobb fontossággal birnak a J. E jelentőség abban rejlik, hogy az általuk kibocsátott bankjegyek (l. o.) az ujkori fizetési rendszerben kiváló szerepet visznek. Igaz, hogy ez az ujabb időben más fizetési intézmények meghonosításával csökkent, mindamellett a J. ma is a bankok között első helyet foglalnak el már azért is, mert rendszerök az ujabb, tökéletesebb fizetési mekanizmusoknak is főközegét képezik. Hozzájárul, hogy a J. azonkivül nagy tőkeerejüknél fogva ugy a magánosokkal, mint az állammal szemben kiváló szolgálatokat teljesítenek, hogy a J. a közgazdaság érckészletének hivatott első őrei és hogy végül a hitel terén a vezérszerep őket illeti; mindezeknél fogva fontos közgazdasági érdek, hogy ez intézetek helyesen legyenek szervezve és a közgazdasági tudomány egyik legalaposabban és leggyakrabban tárgyalt kérdése a J. kérdése. A J. szervezésénél különösen a következő kérdések jönnek szóba.
1. Legnagyobb fontossággal bir a fedezet kérdése, mert a helyes fedezettől függ a bank képessége, látra szóló jegyeit mindenkor beváltani. A ffedezet tekintetében sokféle rendszer keletkezett. Gyakran javasolták, hogy a bankjegyek földbirtokokkal legyenek fedezve, azonban ez ugyan biztosíthatja a jegyek beváltását, de nem azonnali beváltását. Szintén sok kifogás alá esik a jegyeknek értékpapirokkal való fedezete. Kétségtelen, hogy a bankjegyek beváltása csak ugy biztosítható, ha a bank a beváltásra szolgáló ércpénzzel tényleg rendelkezik. Itt csak az a kérdés támad, hogy a jegyforgalom teljesen fedezendő-e, azaz minden forgalomban levő jegynek megfelelő ércpénz meg legyen a bank pénztárában, avagy elég, ha annak egy része ércpénzben van, egy része rövid lejáratu, jó követelésekkel, különösen leszámítolt kereskedelmi váltókkal legyen fedezve. Ama szigoru felfogásnak hódolt a legtöbb iró Angliában e század első felében, élükön Ricardo, Overstone, Peel, Cobden stb.; a másik enyhébb és a bankügy természetének jobban megfelelő felfogást hirdettek, különösen Bosanquet, Tooke, Fullarton, Wilson stb. Ezen felfogásban gyökerezik az u. n. harmadfedezeti rendszer, mely szerint legcélszerübb, ha a bank a jegyeket egyharmadban ércpénzzel, azonfelül jó rövidlejáratu bankértékekkel, különösen váltókkal fedezi. Az annyira hiressé vált harmadfedezeti rendszert először palmer hirdette az 1832. angol bank-enquęte alkalmával. Kétségtelen azonban, hogy egyáltalában lehetetlen egy változatlan arányt megállapítani; nagy bizalmatlanság esetében a harmadfedezet mellett a bank fizetésképtelenné válhatik. Itt tekintetbe kell venni a nép bizalmát, a bank egyéb megterheltetését stb. Tényleg látjuk, hogy a legtöbb bank a harmadnál jóval nagyobb fedezetről gondoskodik. A harmadfedezeti rendszert néha kontinentális, német fedezeti rendszernek is nevezik.
2. A bankelmélet egyik legvitatottabb kérdése a bankegyedáruság és bankszabadság kérdése, azaz azon kérdés, vajjon csak egy banknak engedtessék a jegykibocsátás vagy bármely banknak? A kérdés különben többnyire gyakorlatilag politikai körülményekkel is volt összefüggésben. Azon időben, midőn föltétlenül és minden téren a gazdasági szabadság elvét óhajtották megvalósítani, természetesen a bankszabadság is föltétlen követelményként szerepelt. Későbben a helyzet változott. Azon nagy előnyök, melyeket egy központi hatalmas bankintézet a kereskedelemnek, az egész közgadaságnak, sőt még az államnak nyujthat, erősebben domborodtak ki. Hozzájárult, hogy másfelől a bankjegy a hitel fejlődésével nem az egyedüli pénzhelyettesítő, és helyébe a fizetési processzus tökéletesebb alakjai lépnek. Viszont a bankszabadságnak nagy veszélyei vannak és kóros kinövéseit különösen az angol és E.-amerikai bankok története illusztrálja. A bankszabadság mellett sokszor a bankok inkább lemondtak a jegykibocsátásról, mintsem hogy kellemetlen ellenőrzésnek vessék alá magukat; ugy is tapasztalták, hogy egyéb üzletek, különösen a betétüzlet sokkal több előnyt nyujt nekik. A szélsőséget kerülendő, a vegyes rendszer talált pártolásra, azaz korlátolt bankszabadság egy a jegykibocsátást szabályozó törvény alapján és a bankok fölött egy központi hatalmas intézet, mely nevezetes kiváltságokkal van fölruházva. A vegyes rendszer, illetőleg korlátolt bankszabadság létezik Angliában, Németországban, Észak-Amerikában, Svájcban, Svédországban stb.; monopoljegybank van Ausztria-Magyarorságon, Franciaországban, Németalföldön, Belgiumban, Spanyolországban stb.
2. Állambank. Már régebben is léteztek bankok, melyek szorosabb összefüggésben állottak az állammal, mint különösen a régibb olasz bankok egyike-másika. Ujabban ismét vannak hivei azon eszméknek, hogy az állam alapítson jegybankot; hogy az állam magának a jegyek kibocsátását fentartsa, főleg azon alapon, hogy a bankjegy kibocsátása az állami pénzregále következménye. E felfogás nem helyes, mert a bankjegykibocsátás nem egyéb mint egy banküzleti ág, épp ugy mint a pénztári jegy stb. kibocsátása, továbbá még abból sem szükségkép következik az, hogy e jogát az államnak közvetlenül kell gyakorolnia. Nem lehet tagadni, hogy sok veszély jár az állambank intézményével, a mai párturalom mellett sok visszásságot szülhet, továbbá súlyos felelősséggel terheli az államot és helytelen pénzügyi műveletekbe sodorhatja. Az állambank kétféle alakban létezik: ugymint Oroszországban és Svédországban, ahol az állam maga dotálja a bankot, vagy ugy mint Németországban, ahol a bank állami igazgatás alatt áll, de a tőke részvények utján szereztetett be. Magyarországon Mudrony Pál irt az állambank mellett (Köztársasági Bank, Pest 1870). Különbséget kell tenni állambank és «állam bankja» között; ez utóbbi alatt értjük azt a viszonyt, mely szerint több államban a jegybank az állam bankára, mely fizetéseket teljesít helyette, fizetéseket elfogad, az államadósságokat kezeli stb.; igy Angliában, Hollandiában, Belgiumban stb.
4. Kontingentálás. A bankjegy forgalom érdekében több államban bizonyos megszorításokat állapítottak meg a kibocsátható jegyek mennyisége tekintetében. E megszorítások vagy általában azt célozzák, hogy egy bizonyos összegen tul jegyet ne lehessen kibocsátani, vagy megállapítják az ércfedezet nélküli részét a jegyforgalomnak; több államban pedig azt az elvet fogadták el, hogy ugyan a jegyek mennyiségét megállapították, azonban megengedték ezentul is jegyet kibocsátani, csakhogy a többlet után egy jelentékeny jegyadó fizetendő. Ez az u. n. indirekt kontingentálás. A kontingentálás vonatkozhatik a jegyek és a tőke arányára is, mint p. Svájcban, Spanyolországban stb. A kontingentálás is azon felfogásból ered, hogy a jegyek mennyisége korlátozandó, mert azoknak tulságos mennyiségben való kibocsátása bajt okozhat. Gyakran csak tényleges viszonyok megkimélésére régebb alkalmaztatott. Jelenleg a legtöbb állam egyik másik alakban fogadta el a kontingentálási rendszert. Igy nálunk és Németországban az indirekt kontingentálási rendszer divik; Franciaországban, Olaszországban, É.-Amerikában stb. az összesen kibocsátható jegyek mennyisége van megállapítva; Franciaországban 4000 millió frank, Olaszországban 1097 millió lira, É.-Amerikában 350 millió dollár; Angliában az ércfedezet nélküli része a jegyforgalomnak (körülbelül 14 millió font sterling) van megállapítva.
5. Beváltás. A közönség érdekében kivánatos volna, hogy a bank mindenütt, hol fiókjai vannak, jegyeit beváltsa, azonban ez a fedezet elforgácsolását idézné elő, ha tulságig vitetik. A törvényhozás különbözőkép intézkedik: az angol bank csak Londonban tartozik az ott kibocsátott jegyeket beváltani; a német birodalmi bank tartozik jegyeit Berlinben azonnal, fiókjainál, amennyiben pénztárkészlete engedi, beváltani; Svájcban a bankok kötelesek jegyeiket a főintézetnél azonnal, fiókintézetnél 24 óra alatt beváltani; a skót bankok csak a fő helyen, ellenben az irhoni bankok a fiókoknál is tartoznak az ott kibocsátott jegyeket beváltani; a belga bank a fiókoknál is stb.
6. Törvényes folyam (cours légal). A bankjegyek, bár hiteljegyeket képeznak és nem pénzt, mégis több államban törvényes fizetési eszközt képeznek, azaz fizetéseknél pénzül elfogadandók. Ilyen törvényes fizetési eszközt képeznek a bankjegyek É.-Amerikában, Svédországban, Belgiumban, ujabban Franciaországban, nálunk stb; ellenben nem képez a bankjegy törvényes fizetési eszközt Németországban, a Svájcban stb. Angliában az angol bank jegyei képeznek törvényes fizetési eszközt, de csak Angliában, már Skóciában nem.
7. A darabolás. A bankjegyek különböző összegekre szólhatnak és többnyire azon felfogásból indultak ki, hogy nem kivánatos kis jegyeknek forgalombahozatala, mivel különösen ezek szoktak nyugtalan vagy válságos időkben tömegesen beváltásra bemutattatni, mi a bank fizetési képességét veszélyezteti. A kisebb forgalom legyen lehetőleg ércpénzforgalom, mert itt az ércpénz nem okoz oly kényelmetlenséget, mint a nagyforgalomban, miben tulajdonképen a jegyforgalom létjoga rejlik. Az a hátrány is jár a kisebb jegyekkel, hogy gyakoribb a hamisítás az alsóbb osztályok tudatlansága és a kisebb fizetéseknél mutatkozó csekélyebb óvatosság miatt. Mind amellett azonban e felfogástól is találunk eltérést és ujabban egyenesen ajánlották p. Angliában kisebb jegyek kibocsátását, hogy a bank ércfedezete erősíttessék. A legtöbb banktörvény intézkedik a legkisebb bankjegy iránt; igy Angliában a legkisebb, forgalomba hozható bankjegy 5 font, Franciaországban 20 frank, Olaszországban 50 lira (ideiglenesen még 25), Németországban 100 márka, Ausztria-Magyarországon 10 forint, Svájcban 50 frank, Németalföldön 20 forint, Svédországban 1 korona, Skóciában 1 font stb.
8. Az államnak nyujtott előnyök. A jegybank által az államnak közvetlenül nyujtott anyagi előnyök között első sorban az államnak a bank nyereségében való részesedése áll. Igy az osztrák-magyar bankra vonatkozó törvény szerint a részvényeseknek fizetendő 7%-nyi osztalék után fenmaradó jövedelem fele az államnakjut és az államnak a bank iránt fennálló adósságának törlesztésére fordíttatik. A német birodalmi banknál a részvényesek mindenekelőtt 3 1/2%-nyi osztalékot kapnak; ez ezután megmaradó rész egyik fele az államnak jut, a másik fele a részvényeseknek, de csak addig, mig ezek osztaléka a 6%-ot eléri, ezen felül a részvényeseknek egy, az államnak három negyed jut. Adószolgáltatás tekintetében több bank adómentességet élvez jövedelmei tekintetében; az osztrák-magyar bank, a német birodalmi bank stb. A J. igen gyakran jelentékeny kölcsönöket adtak az államoknak. Kiváló szolgálatot tesznek több államban a J. az által, hogy az állam pénztári kezelésével, az államadósságok kezelésével stb. meg vannak bizva. Különösen kifejlődött e rendszer Angliában; a bank gyüjti össze az állam jövedelmeit, fizeti a tartozásait, kezeli az államadósságot, kibocsátja a kincstári utalványokat és ad előlegeket, ha bizonyos időben a kiadások nagyobbak a bevételeknél. A bank jegyei után fizet bélyegadót mintegy 200 000 font sterlinget, mely azonban az állam által a pénzügyi kezelésért fizetendő dijjal kiegyenlíttetik. Ausztriában is korán találkozunk azzal az eszmével, a bankot az állam pénztárnokává tenni, amennyiben ez Stadion pénzügyminiszter terve volt (1822).
9. A J. nemesérc politikája. A J. gyüjtik össze a legnagyobb nemesérc tartalékokat és arra törekednek, hogy ezen tartalékok, melyek a forgalom szempontjából kiváló fontossággal birnak, ne támadtassanak meg. Másfelől azonban a J.-na nem szabad e feladatukat nagyon szükkeblünek felfogni, hanem tartoznak a külkereskedelem számára az esetleg szükséges nemesérceket rendelkezésre bocsátani. Ezen eljárási szabályok, melyek által a bankok az egyik cél elérését biztosítják, anélkül, hogy a másikat veszélyeztessék, képezik a bank nemesérc politikáját. Legáltalánosabban használt eszköz a nemesérc tartalék védelmére oly esetben, midőn nagy nemesérc kiszivárgás veszélye mutatkozik, a kamatláb felemelése. Különösen az angol bank által használt gyakorlat ez, mely rendesen célhoz is vezet, feltéve, hogy más államokban a kamatláb alacsony. mert ez esetben az illető ország magához vonja a rendelkezésre álló tőkéket, az iránta fenlevő követelések nem értékesíttetnek és minthogy ennek következtében az illető országban az árak csökkenni fognak, a kivitel emelkedik, a bevitel csökken és a váltóárfolyam ismét javul. Azonban kétségtelen, hogy a diskontláb gyakori változtatása iparra és kereskedelemre zavarólag hat. Egy másik, különösen Franciaországban alkalmazott mód, a nemesérc kiszolgáltatásánál dijat, premiumot követelni, azonban ez az eljárás csak kettős valuta mellett alkalmazható jogsérelem nélkül és könnyen vezet agióhoz; előnye az, hogy a belforgalmat érintetlenül hagyja. Mások különösen azt javasolták, hogy a bank nehezítse meg nemesérckiszivárgás esetére a leszámítolást, csak rövidebb időre adjon kölcsönt, lehetőleg kizárja azokat, kiknél valószinü, hogy nemesércet akarnak kivinni stb. Gyakran sikerül a banknak azzal is elejét venni a veszélynek, hogy maga kölcsönt vesz fel, értékpapirokat elád, a külforgalomban kevésbé használható kopottabb érmekben váltja be a jegyeket stb. A bank nemesérctartalékának erősítésére szolgál különösen a bank törvényes kötelezettsége, bizonyos áron nemesérceket vásárolni; igy tartozik az angol bank bármikor 77 sh. 9 d. mellett az arany unciáját megvenni; a német birodalmi bank rudaranyat fontját 1392 márka ár mellett elfogadni. Egy másik eszköz a bank nemesérctartalékának erősítésére, nemesércre szóló váltóknak megvétele, a nemesérc behozatalának megkönnyítése stb. Szegény és eladósodott államokban természetesen legnehezebb a nemesérctartalék védelme.
10. Nyilvánosság. A bankjegy forgalom egészséges működését nagyon előmozdítja a nyilvánosság, mely különösen az által biztosíttatik, hogy a jegybank köteleztetik, minden héten üzletének főbb mozzanatait sommásan és minden évben egész üzleti tevékenységét részletesen a közönséggel ismertetni.
A nevezetesebb J. közül fölemlítjük a következőket: 1. Az angol bank (l. Bank). - 2. A francia bank. Ezen nagyszabásu intézet Napoleon meleg érdeklődése mellett alapíttatott 1800 febr. 13. 30 millió tőkével, mely 30 000 darab 1000 frankos részvényre volt osztva. A részvényesek csak francia állampolgárok lehettek. A bank foglalkozott váltóleszámítolással, betétüzlettel, folyószámlával és jegyek kibocsátásával, melyeket azonban csak oly mennyiségben volt szabad kibocsátani, hogy azokat mindig azonnal beválthassa. A bank mindjárt kezdettől fogva sokfélekép az állami pénzügyekkel érintkezésbe jött, mindamellett képes volt függetlenségét megőrizni. Egyedáruságot ez időben nem élvezett, azonban egy egyedáruságot már az 1803 ápril 14-iki törvény megadta. Egyuttal felemeltetett a tőke 45 millióra; a kiváltság 15 évre adatott, mindamellett a kormány fentartotta magának a jogot, más bankokat a jegykibocsátási joggal felruházni. Az osztalékra vonatkozó megállapítattatott, hogy az 6%-nál nagyobb nem lehet. A bank ez időben az állam által nagy mérvben igénybe vétetvén, igen nehéz helyzetbe jutott. 1803 szeptemberben a bank tartaléka 782 000 frank volt 63 milliónyi bankjegygyel szemben; a helyzet igen válságos volt és a bank csak ügyes, de kétes intézkedésekkel kerülte el a bajt; azonban 1806 jan. 25. ismét saját pénztárainál vette fel a készfizetést. Most egy uj törvénynyel (1806 ápr. 22.) a bank alaptőkéje 90 millióra emeltetett, a bank privilégiuma 25 évre meghosszabbíttatott. Az osztalékra vonatkozólag megállapíttatott, hogy az első 6%-nál nagyobb nem lehet és hogy a felül osztalék az elsőnek kétharmadát meg nem haladhatja. A bank igazgatóságában is lényeges változás történt; a bank élére egy kormányzó és két igazgató állíttatott, kiket az államfő nevez ki. A napoleoni korszak vége felé a bank helyzete az államnak adott előlegek által ismét válságossá vált, de a készfizetéseket, habár nehezen, teljesíthette. A restauráció korában különösen nevezetes a banknak nagyobb igénybevétele a pénzügyi szolgálat érdekében és különösen az államadóssági kamat kifizetésénél. 1818. a bank válságos helyzetbe is jutott az állam által való igénybevétel következtében; a bank készpénze 34 millió, szemben 163 millió tartozással: a bank nem emelte fel a kamatlábat, ami rossz vért szült volna, hanem csak oly papirokat fogadott el leszámítolásra, melyeknek lejárata 45 napnál rövidebb. 1840-ben a bank privilegiuma meghosszabbíttatott 1867-ig; 1847-ben a legkisebb bankjegy 200 frankban állapíttatott meg. 1848. a bank rövid ideig kényszerfolyamra szorul. Ugyanez évben a bankkal egyesíttetnek a vidéki bankok; a bank tőkéje felemeltetik 91 millióra, a kibocsátandó jegyek mennyisége előbb 452, majd 525 millióra emeltetik, mig 1850. a kontingenst ismét megszüntetik épp ugy, mint a kényszerforgalmat és törvényes folyamot. A bank ez időben jelentékenyebben kölcsönöket nyujt az államnak és egyes városoknak. 1857. a bank privilegiuma meghosszabbíttatott 1897-ig, a bank tőkéje kétszeresére emeltetik; a legkisebb bankjegy összege 50 frankban állapíttatott meg. A banknak megengedtetett - a szükséghez képest - a kamatot 6%-on felül megállapítani, az abból származó nyereség azonban nem osztatik ki a részvényesek között, hanem az alaphoz csatoltati. Az 1870-71-iki háboru következtében a bank kénytelen volt a készfizetést felfüggeszteni; a bankjegyek kényszerfolyammal láttattak el, a legkisebb bankjegy összege 20 frankra tétetett, a kibocsátható jegyek összege 2400 millióra emeltetett. A bank a háboru alatt és után hathatós támogatást nyujtott a kormánynak. 1871. a kontingens 2800-ra emeltetett és a bank felhatalamztatott 5 és 10 frankos jegyek kibocsátására; 1872. a kontingens 3200-ra emeltetik. Már 1873. kezdte a bank a kifizetést, 1874 vée felé a kényszerfolyam csak névleges volt. 1878-ban a kényszerfolyam megszünik. 1884. a kontingens 3500, legujabban 4000 millióra emeltetik. - 3. Németországban a bankjegy lassan és az egyes államokban igen különböző alapon fejlődött. L. Német birodalmi bank. - 4. Osztrák-magyar bank (l. o.).
5. Észak-Amerikában a jegybankrendszer az 1862. National Bank-Act-on alapszik, mely a new-yorki bankrendszer elveit elfogadja. Ezen törvény szerint csak társulatok foglalkozhatnak jegykibocsátással és e célra 20 évre terjedő engedélyt nyernek. A társulat tartozik a cég, a társulati tőke, a részvényesek iránt tájékoztató beadványt benyujtani; a társulati tőke rendszerint 100 000 dollár legyen, azonban 50 000-nél több lakossal biró városokban a bank tőkéje 200 000 dollárt tegyen. Kivételesen megengedhető, hogy kisebb, 5000 lakoson aluli városokban a társulat 50 000 dollárral megalakuljon. A társulati tőkébeől 30% az üzlet megnyitása előtt befizetendő; a többi 10-10%-nyi arányban minden második hónapban. A bank tartozik a jegyforgalom ellenőrzésével megbizott hivatalnál, a Comptrollor of currency-nél 30 000 dollárt állami kötvényekben letenni, ennek fejében kiszolgáltatnak neki bankjegyek. A bank azonban nem az egész letét arányában kap jegyeket, hanem 50-100 000 dollár tőke mellett 90, 100 000-1.000 000-ig 80, 1-3 millióig 75, 3 millió fölött 60%-ot. Az állampapirok a napi árfolyam mellett fogadtatnak el és ha az árfolyam csökken, akkor a hiányt pótolni kell. A bankoknak adott jegyek alakja egészen egyforma, csak a rájegyzett bank cége által különböznek egymástól. Egészben véve 300 millió dollár bankjegy bocsáttatik ki (ez összeg később 15 és 54 millióval emeltetett), melynek fele a bankoknak a lakosság száma szerint adatik, a másik felét a pénzügyminiszter az illető bankok forgalma szerint engedi át. A bank passzivái sohasem haladják meg a befizetett tőkét. Más papirpénzt a bankoknak nem szabad kibocsátani, jegyeiket nem szabad zálogba adni és osztalékok kifizetésére sem szabad a tőkéhez nyulni. A tiszta nyereségből mindenekelőtt 10% a tartaléktőkéhez csatolandó. Azonkivül tartoznak a bankok a jegyek beváltására egy külön tartalékról gondoskodni, mely a nagyobb városokban a jegyforgalom és a betétek 25, kisebb városokban 15%-ával van megállapítva. Ezen tartalék állhat nemesércből, államjegyekből és állampapirokból. Minden kisebb városban levő bank tartozik valamely nagyobb városban levő bankot jegyeinek beváltásával megbizni; ezek a városok neveztetnek Redemptory-városoknak. A Redemptory-városokban levő bankok pedig tartoznak valamely new-yorki bankot jegyeinek beváltásával megbizni. Minden bank tartozik a többiek jegyeit al pari elfogadni. Ha a bank jegyeit nem váltja be, ellene óvást emelnek és a Comptrollor megtiltja neki üzletének folytatását; ha pedig 30 nap alatt kötelezettségének meg nem felel, akkor a bankjegyek az állam által a nála letett állampapirok értékéből beváltatnak. A bankjegyek az állami pénztáraknál al pari fogadtatnak el. Ez a National Bankok rendszere; ezen bankok csekély adót fizetnek, mig az állami bankok, melyek e törvénynek nem akarták magukat alávetni, 10%-nyi adót fizetnek, mi ezen bankok átalakításának siettetésére volt kigondolva. Azonkivül vannak Észak-Amerikában azon államokban, hol a fémvaluta magát mindig fentartotta, mint Kaliforniában, ugynevezett aranybankok. Jelenleg ismét a bankrendszer alapos átalakítása forog szóban.
