Járás.
Járás. Járáskor a lábak váltogatva hordják a testet előre. Ezalatt mindig csak az egyik láb szolgál támaszul (aktiv láb), a második ellenben tétlenül függ (passziv láb) a medencén. Ha lépést teszünk, a két láb oly helyzetbe jut, melynél fogva derékszögü háromszöget irnak le, melynek egyik befogója az aktiv láb, másik befogója a két lábat egymással a földön összekötő vonal, átfogója pedig a passziv láb. Azután behajlik az aktiv láb térdjében és lábizületében keveset, a passziv láb ferdén hátrafelé van nyujtva és lábujjhegyével éri a földet. A testet most az aktiv láb azáltal viszi előre, hogy függélyes befogó állásából előrehajlott átfogó állásba megy át és aktiv szerepéből passziv szerepbe jut. Az eddig passziv láb pedig ezalatt elhagyja a földet és ingaszerü mozgással előkerül s annyira jut az aktiv láb elé, mint amennyire azelőtt mögötte volt, és a földre támaszkodik; igy lesz a passziv lábból aktiv láb és a test egy lépéssel előre jutott. A következő lépés ugyanily módon történik. Ezalatt természetesen a test súlytpontja egyik lábról a másikra és visszavándorol; széles medencéjü, kicsiny embereknek azért bicegő a járása. A test egyszersmind nem halad elő vizszintes irányban, hanem sülyed, mikor az aktiv láb a testet támogatni megszünik és emelkedik, ha a passziv láb az aktiv helyére lép és a test reánehezedik. Menet közben azért testünk felfelé doboruló görbékben mozog; igen jól lehet ezt katonacsapaton menetközben látni. A test előfelé hajlott tartása menetközben onnan van, hogy minél előbbre van a test súlypontja, annál inkább esik egy irányba az aktiv lábbal, annál inkább tudja tehát a kiegyenesedő aktiv láb a testet előre lökni és a levegő ellenállását legyőzni. A passziv láb ingaszerü mozgása a testet az aktiv láb körül keveset forgatni is igyekszik, mely hatást ellensúlyozza a karok ellenkező irányu mozgása. Menetközben tudniillik a kar egyik oldalon ugyanabban az irányban mozog, mint a láb a másik oldalon és megfordítva. A J. gyorsasága azon időszak tartamától függ, amely alatt mindkét láb egyidejüleg a földet éri. Ez időszak annál rövidebb, minél gyorsabban járunk és nulla a sebes járásnál. - J. az atletikában, csak az olyan tovahaladás, mikor az ember egyik lába hegyéről a másiknak sarkára lép, ugy hogy teste egészen egy pillanatra sem hagyja el a földet (l. még Carriere, Galopp). J. a közigazgatásban, általában egy hatóságnak helyi illetőségi köre. Nálunk a megyéknek közigazgatási felosztása, élén a szolgabiróval; a törvényszéki kerületeknek felosztása járásbiróságokra.
