Janik,
Janik, 1. János, az 1848-49. szabadságharc vitéz katonája, szül. Kis-Palugyán (Liptó) 1797 febr. 18., megh. Liptó-Szent-Miklóson 1881 jan. 9. A bölcsészeti pályára készült, de 16 éves korában katonának csapott fel. A franciák elleni hadjáratban több helyütt kitünt, az olaszok elleni háboruban pedig már tekintélyes szerepe jutott. A szabadságharc kitörésekor a 18-ik honvéd zászlóalj őrnagyává nevezték ki Komáromban. 1849 jan. 30. mint alezredes és dandárparancsnok lett megbizva a Vágvonal védelmével. Legdicsőbb fegyverténye a jun. 20. nyárasdi ütközet volt, melyen sziklafalként állt ellent az előnyomuló osztrákoknak s hősies magatartásával megmentette a sereget a veszélytől, mit Klapka azzal jutalmazott, hogy nyomban a csatatéren ezredessé nevezte ki. A kapituláció után megyéjébe vonult vissza s egész 1858-ig sanyaru viszonyok közt élt, mignem az említett évben némi nyugdijat nyert. A kiegyezés után buzgó tevékenységet fejtett ki a megyei közélet terén s érdemeinek elismeréseül magyar nemességet nyert.
2. J. Rezső, erdész, szül. Komáromban 1819 máj. 4. 16 éves korában, miután hat gimnáziumi osztályt Késmárkon és Lőcsén elvégzett, a 33-ik gyalog-ezredbe lépett mint hadapród. Szolgálata elején hét évet töltött Olaszországban. 1844. nevezték ki hadnagygyá. 1848 jun. 15. az akkor alakult 10. honvéd zászlóaljhoz főhadnagygyá neveztetett ki s e zászlóaljnál utóbb százados, őrnagy és zászlóaljparancsnok lett. A szabadságharc legnagyobb részét a péterváradi védseregnél töltötte. A várnak 1849 szept. 20. történt átadásakor a többi tisztekkel együtt ő is kegyelmet nyert. A szabadságharc után az erdészeti pályára lépett, 1854-ig a cs. kir. erdőfelügyelőségnél volt gyakornok, 1854-55. Esterházy Miklós gróf tatai uradalmában mérnöksegéd, 1855-től 1869 okt. végéig Keglevich Gyula gróf tornai uradalmában erdőmester. 1861. alakult tornavármegyei honvédegyletnek elnöke volt egész 1869 okt. 24-éig, amikor Ő felsége honvédőrnagygyá nevezte ki. Mint őrnagy a 41-ik (szabolcsi) zászlóaljnak lett a parancsnoka.
