Jang-ce-kiang
Jang-ce-kiang (Ta-kiang), a khinai birodalomnak különböző részeiben sokféle nevet viselő legnagyobb folyója. Mur-usszu néven (Rockhill szerint) a Tang-la hegységben 4984 m. magasban az É. sz. 33° 45´ és a párisi K. h. 88° 30´ alatt ered; ÉK-nek folyik, fölveszi a Toktonai-Ulan-Murent, áttör a Dacsin-Dacsum láncon, K-nek fordul, az É. sz. 33° 47´ alatt legjobban megközelíti a Hoanghot, azután DK-nek fordul a Gyhü-csu néven Batang alá érkezik. Az idáig terjedő részében európai utazók (Huc, Prsevalszky, Rockhill) csak egyes helyeken látták. Batung alatt, ahol a Széchenyi expediciója érte el legfelsőbb részét, már jobban ismerik. Innen eleinte EÉNy-DDK-i irányt követ, Li-Kiang-fu közelében hirtelen K-nek csap, irányát többször változtatja és kataraktákat alkot. Szui-csou-funál hajózhatóvá lesz. A sikságra Hu-pé tartomány határán ér; a J-csangi-szorosban még számos zuhatagot alkot, de J-csangtól kezdve lapályon marad, bár még ezután is itt-ott D.-Khina hegységeinek egyes ágait szorosokban töri át. A Tung-ting-tó vizének fölvétele után kezdődik alsó folyása. Csöng-kiangnál 260 km.-nyire a tengertől kezdi meg tölcséralaku torkolatát képezni; innét kezdve ujra számos szigetet fog körül, benne az iszapzátonyok folyton változnak. 113 km. széles tölcsértorkolatában a Cungming és Hi-fei-sa nagy szigetek vannak. A D-i ág a hajók utja. Hosszát 5000 km.-re, vizterületét 2 000 000 km2-re, azon vizmennyiséget pedig, amelyet másodpercenként a tengerbe önt, 21 810 m3-re (a Dunáé 8502 m3) becsülik. Nagyobb mellékvizei a Ja-long-kiang, a Pu-tu-ho, a Min-kiang, a Kia-ling-kiang, a Tung-ting lefolyása, a Han-kiang, a Huai-ho, a Hszi-kiang és a Vu-zung. V. ö. Lóczy Lajos, A khinai birodalom 125-135. old.
