Jahn, 1. Frigyes Lajos, a német tornászat atyja, szül. Lanzban 1778 aug. 11., megh. Freiburgban 1852 okt. 15. Tudományos kiképeztetését a salzwedeli gimnáziumban és a hallei s a jenai egyetemeken nyerte. Fichte annyira hatott rá, hogy tanítóvá lett s mint ilyen működött a német nép javára. 1811. Berlinben a Hasenheiden állította föl az első tornahelyiséget. Az uj intézmény oly feltünést okozott, hogy 1817. már 1400 ifju látogatta azt, s mintájára Poroszországban, Észak- s Dél-Németországban mindenfelé hasonló intézeteket állítottak. Számos ellensége támadt s a tornát olybá tekintették, mint a demagogia fészkét s 1820. a porosz király minden tornahelyiséget bezáratott J.-t demagog üzelmek miatt elfogták, 1824. két évi börtönre itélték, majd 1825. szabadon bocsátották, de a porosz kormány előbb Cölledába, később Freiburgba internálta. 1848. a majna-frankfurti birodalmi gyülésen a merseburgi kerületet képviselte. Művei közül megemlítjük: Bereicherung des hochdeutschen Sprachschatzes (Lipcse 1806); Deutsches Volkstum (Lübeck 1810; 2. kiad. 1817); Runenblätter (Frankfurt 1814); Neue Runenblätter (Naumburg 1828); merke zum deutschen Volkstum (Hildburghausen 1833); Selbstbertheidigung (Lipcse 1863). Eiselennel együtt a Deutsche Turnkunst-ot adta ki (Berlin 1816). Sirját emlék jelöli; Bochumban 1883. szintén állítottak neki emléket. A német tornászok pedig Jahn-alapítványnyal örökítették meg emlékét. V. ö. Schultheiss F. G., J. (Berlin 1895).
J. Ottó, német filologus, régész és művészettörténetiró, szül. Kielben 1813 jan. 16., meghalt Göttingában 1869 szept. 9. Tanulmányait a kieli gimnáziumban és Schulpfortában, majd Lipcsében Hermann és Berlinben Lachmann meg Gerhard vezetése alatt végezte. Francia- és Olaszországba tett utazásain, különösen Rómában való tartózkodása alatt sokat foglalkozott a régi latin föliratokkal. 1839. a kieli egyetem magántanára, 1842. az archeologia és folologia rendkivüli, 1845. rendes tanára lett a greifswaldi egyetemen, 1847. a lipcsei egyetemen az archeologia tanára, majd az ottani archeologiai társaság alapítója és az archeologiai muzeum igazgatója lett. 1855. a bonni egyetemen a régiségtan tanszékét foglalta el, átvevén az ottani művészeti muzeum igazgatását, majd az archeologiai és Ritschllel együtt a filologiai szeminárium vezetését is. 1867. a Gerhard halála által megüresedett berlini tanszékre kellett volna lépnie, de ebben hosszas betegsége és halála megakadályozta. Legkiválóbb archeologiai és művészettörténeti művei: Telephos u. Troilos (Kiel 1841); Die Gemälde d. Polygnot (u. o. 1841); Pentheus und die Manaden (u. o. 1842); Paris u. Oinone (Greifswald 1845); Die hellenische Kunst (u. o. 1846); Peitho, die Göttin der Überredung (u. o. 1846); Über einige Darstellungen des Parisurtheils (Lipcse 1849); Die Ficoronische Cista (u. o. 1852); a korszakalkotó Beschreibung der Vasensammlung des Königs Ludwig (München 1854); Über den Aberglauben des bösen Blicks (1855); Die Wandgemälde des Columbariums in der Villa Pamfili (u. o. 1857); Darstellungen griechischer Dichter auf Vasenbildern (Lipcse 1861); Römische Alterthümer aus Vindonissa (Zürich 1862); Über Darstellungen des Handwerks und Handelsverkehrs (u. o. 1868). Kritikai kiadásai közül említendők: Persius (Lipcse 1843); Censorinus (u. o. 1845); Cicero Brutus-asés Orator-ja, Juvenalis, Florus, Pausanias, Longinus, Plato Symposion-ja, Sophokles Elektra-ja stb. Zenetörténelmi művei közül különösen fontosak: Über Mendelssons Oratorium Paulus (Kiel 1842); Gesammelte Aufsätze über Musik (Lipcse 1866); Mozart (ugyanott 1856-60, 4 köt.). Egyéb nevezetesebb iratai: Biographische Aufsätze (Greifswald 1866); Die Bedeutung und Stellung der Alterthumstudien in Deutschland (Berlin 1859); Aus der Alterthumswissenschaft (Bonn 1868); Ludwig Uhland (u. o. 1863) stb.
3. J. Vilmos, a bécsi udvari operának 1881 óta igazgatója, szül. a morva Hofban 1835 nov. 25. Temesvárt 1852. mint karénekes, 1854. Budapesten mint karnagy működött, innen Zágrábba, Amsterdamba, 1857. Prágába, 1864. Wiesbaden kir. szinházához szerződtették volt karnagyul.