Izzasztó gyógyszerek
Izzasztó gyógyszerek (diaphoretica, hidrotica, sudorifera). Ilyenek első sorban a meleg (30-40° C.) viz belsőleg vagy külsőleg alkalmazva (minthogy sok meleg viz ivása után könnyen émelgés, sőt hányás következik, ezért is limonádé alakjában ajánlatos a bevétel). Az ilyen meleg italok az u. n. diaph. aquosa. A gőz- és forró levegőfürdők, a meleg lábfürdők szintén a külső I. közé tartoznak. A belső I. közül legnevezetesebb a pilokarpin, a physostigmin, az ecetsavas ammonium, melyek közvetetlenül az izzadás centrumára gyakorolt ingerlés által okozzák az izzadást s csak kisebb részben az által, hogy az izzasztó mirigyekben lévő idegvégeket is izgatják. Számos illatos olajtartalmu növény, p. a bodza, a hársfa, a kamilla, a menta, a citromfű stb. virágának is izzasztó hatása van, különösen ha meleg tea (forrázat) alakjában vétetnek be. Ilyen hatása van az ópiumnak és számos hányást okozó szernek (hánytató borkő, hánytató gyökér) is. Az I. használhatók olyankor, mikor a test saját melege erősen csökkent (p. a váltólázas roham hidegrázás stádiumában); meghüléses, reumás bajok ellen, vesegyuladás, fenyegető hugyvérüség alkalmával, izzadmányok, bizonyos bőrbajok eloszlatására, iszkiász, krónikus fémmérgezések gyógyítására. Használatuk (különösen a pilokarpiné) nagy elővigyázatot kiván elgyöngült, tüdő- és szivbajban szenvedő embereknél.
