Ízérzés,
Ízérzés, ezt okoznak vizben oldható olyan anyagok, melyek az Í.-t közvetítő idegvégkészülékeket izgatni képesek. Az ízlelés szervének a nyelvet mondjuk, bár nem szenved kétséget, hogy lágy szájpadlásunkkal és a nyelvgaratívvel is érezünk ízt. Az ízlés végszervei az ízlőkelyhekben foglalt ízlősejtek, melyekben a nyelv garatideg, mint ízlőideg, végződik. Minden Í.-t az édes-, keserü-, sós- és savanyunak valamely csoportjába oszthatjuk be. Az édes ízt okozó anyagok legfőbb képviselője a cukor, a keserü anyagok képviselője a kina, a sósízü anyagok legelterjedtebb képviselője a konyhasó, végre a savanyu ízt okozzák a különböző savak. Az anyagok ingerhatásának foka függ az oldat tömörségétől, a behetás időtartamától és végre a felület nagyságától, melylyel az anyag érintkezik. Nevezetes, hogy vegyileg egymástól igen különböző anyagok ugyanazt az Í.-t támaszthatják, igy mint a cukor az ecetsavas óloméleg, a saccharin, dulcin is édes ízüek; mint a kina a kénsavas magnézia is keserü ízü. Valamint megfordítva vannak anyagok, melyek vegyi tekintetben igen megegyeznek egymással és mégsem egyforma a hatásuk, igy a cukorral igen hasonló összetételü glikogennek íze nincsen. Tény azonban, hogy minden savhidrát savanyu Í.-t okoz, valamint tény, hogy a legtöbb édes ízü anyag a több vegysúlyu alkoholokhoz tartozik. Az utóíz azonos lehet az eredeti ízzel vagy eltérő attól. Okozói az anyagokból visszamaradt kis részek. Az eredeti íztől eltérő utóíz vagy oly anyagrészektől ered, melyek eredetileg is jelen voltak, de mint nehezebben oldhatók csak későbben okoztak ízt, vagy elnyomta hatásukat a jelen volt erősebben izgató anyag. Az érzéseket gyakran szokás összetéveszteni szagérzésekkel és tapintásérzésekkel. A bors csipő, égető íze azon anyagnak tapintó végkészülékünkre gyakorolt hatásától származik. A bor zamatját p. szaglószervünk érzi meg. L. még Ízlés.
