Ivánfi,
Ivánfi, 1. Ede kegyesrendi áldozópap, szül. 1821 ápr. 21. Somorján (Pozsony vm.). Pappá szentelték 1846 aug. 6. Tanár volt Debrecenbe, M.-Szigeten, Temesvárt stb., igazgató S.-A.-Ujhelyen és M.-Óvárt. Jelenleg Magyar-Óvárt él nyugalomban. Irodalmi munkássága: Dunántuli tájrajzok (1863); Emlékirat a kikinda-nagybecskereki vasut ügyében (1867); Csallóköz és egy kis böngészet Somorja levéltárában (1869); A magyar birodalom cimerei és szinei (1870); Sátoraljaujhely vázlata (1874); Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár (12 rajzzal 1877); Keve vármegye emléke (1872) stb. Kéziratban: Moson vármegye és helységeinek multja és jelene, okmányok s hatósági jegyzőkönyvek alapján (eddig 433 iv) stb. Irt és ir azonkivül számtalan napi-, hetilap és folyóiratba.
2. I. Jenő, szinész, szül. Szeghalmon (Békés) 1863 október 6. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1882. az országos szinművészeti akadémia növendéke lett. 1884. hivták meg a kolozsvári nemzeti szinházhoz. 1893-ban hosszabb tanulmányutra ment külföldre. Megismerkedett Német- s Franciaország és Anglia szinészetével. Külföldről hazatérve 1894 október 1. a budapesti nemzeti szinházhoz szerződtették. Fordított több szindarabot, melyek nagyobb része a nemzeti szinház műsorán van.
