Iturbide,
Iturbide, Don Augustin, de, mexikói császár, szül. Valladolidban (Mexikó) 1783 szept. 27-én, megh. Padillában 1824 jul. 19. Atyja spanyol nemes, anyja kreol nő volt. Az 1810-iki lázadás folyamában a spanyol alkirály óhajtására átvette a királyi csapatok feletti parancsnokságot s a lázadást rövid idő alatt elnyomta. 1816. az északi hadseregnek, 1821. az egész mexikói haderőnek főparancsnoka lett. Ennek dacára még ugyanaz évben ő is a felkelők részére állott s uj alkotmányt követelt az alkirálytól, melynek megtagadása után bevonult a fővárosba és az ideiglenesen kormányzó főjunta élére állt. 1822 május 18. I. Ágost név alatt császárrá választották és miután az uj kongresszus családja számára is biztosította a császári méltóság öröklését, megkoronáztatott. De mivel a pénzügyi válságon nem birt segíteni, forrongás támadt az országban és az 1823. kitört katonai forradalom arra kényszeríté, hogy a kormányt a kongresszus kezeibe letegye. A kongresszus az ő és családja számára évdijat szavazott meg, de azt a föltételt szabta, hogy I. családjával Európába, még pedig Olaszországba költözzék. Számos párthive azonban az ő javára összeesküvést szőtt, melynek hirére Iturbide Londonból visszasietett hazájába. Ekkor a kongresszus halálra itélte és ezt az itéletet az 1824 jul. 16. partra szállt trónkövetelőn három nappal később végrehajtatta. I. özvegye és öt gyermeke 8000 piaszter (17 000 frt) évdijat kapott a kongresszustól, oly kikötéssel, hogy Columbiában egy meghatározott területen tartoznak letelepedni. Utódai 1865-ben Miksa császártól császári hercegi cimet nyertek s többnyire Párisban élnek. Legidősebb fia, I. herceg, ki Mikos bárónőt birta nőül, utazással töltötte napjait és 1895 márc. elején halt meg Ajaccióban. Eltemették Velencében. I. emlékiratai 1824. jelentek meg (német ford. Lipcsében).
