Italmérési és korcsmáltatási jog
Italmérési és korcsmáltatási jog (jus educilli), a magyar jog szerint a nemesi földbirtoknak egyik törvényes haszonvétele volt; az u. n. kisebb királyi haszonvételekhez tartozott (Regalia minora) s a nemesi földbirtok tulajdonosának azt a jogát jelentette, amelynél fogva bort és más szeszes italokat kis mértékbne folyvást árulhatott. Az I. tehát csak kis mértékben való kimérésre, s nem nagyban, azaz hordókban való eladásra vonatkozott. Az I.-ra vonatkozó első törvény az 1550. XXXVI. t.-cikk, de már ez is régi szokásra =juxta veterem consuetudinem) hivatkozik; tüzetesen az I.-ot csak az urbariumok szabályozták. Az udvartelkesek (curialisták) az I.-ot csak királyi privilegium v. elbirtoklás alapján gyakorolhatták, a serfőzésnek kivételével. Az I. alapján vendégfogadókat és korcsmákat csak a földesur tarthatott, a bormérésben azonban a rendezett községeknek is volt némi részük. A rendezett községek ugyanis ott, ahol a határban szőllőhegy van, szt. Mihály napjától szt. György napjáig, ott pedig, ahol szőllőhegy nincs, - habár szőllőkertek vannak is - szt. Mihály napjától karácsonyig szabadon bort mérhettek, de csakis a helységen belül; a helységen kivüli gyepen csak országos vásár alkalmával s csak ott, ahol ez régi gyakorlatban volt. A jogot a község csak közösen, nem házankint gyakorolhatta. A földesuri I. megsértése a csap alatt találtató egész italmennyiségnek elvesztését vonta maga után. Az egyes gazdák továbbá szőllőmunka idején a szőllőhegyekben, ott, ahol az régi szokásban volt, munkásaik számára bort szabadon mérhettek. Menyegző és betegség esetében a behozatal szintén meg volt engedve. A pálinkamérési jog kizárólag a földesurat illette, s ebben a községeknek semmi részök nem volt. A jobbágyok és zsellérek saját szükségletükre v. akónkinti kereskedésre törkölyből, gyümölcsből, borból, borseprőből és a gabona kivételével minden földi termesztményekből (nem értve ide azt a gabonamennyiséget, mely a krumpli élesztésére szükséges) pálinkát főzhettek ugyan, de minden pálinkakazántól a kiégett mennyiségre való tekintet nélkül, a földesurnak két pengő forintot kazándij cimén fizetni tartoztak, a kiégett pálinka elvesztésének terhe alatt. A kazándijat az urbéri patensek az urbéri kárpótlásba betudták s megszüntették, egyebekben a földesuri I.-ot éppen ugy, mint a volt jobbágyoknak korcsmálási jogát fentartották. L. még Italmérési jövedék.
