Italia irredenta (ol., a. m. meg nem váltott Itália), olasz politikai egyesületnek a neve, mely a más országokhoz csatolt olaszok által lakott vidékek visszacsatolását tekinti feladatául. Célja tehát D.-Tirolt, Görzöt, Isztriát, Triestet, Dalmáciát, másrészt Nizzát, Szavóját, Korzikát stb. Olaszországhoz csatolni. Nagyobb tevékenységet 1878-tól fejtett ki. A berlini kongresszus az olaszokat területi kárpótlásban nem részesítette, mig Ausztria-Magyarország állását az Adriai-tengerparton Bosznia s Hercegovina átengedésével megerősítette. Emiatt Olaszországban forrongás támadt és maga az agg Garibaldi állott az I. mozgalom élére. A radikálisok, a köztársaságiak, szocialisták is csatlakoztak a mozgalomhoz, hogy a kormánynak nehézségeket okozzanak. Közelebbi cél gyanánt Dél-Tirol és Triest visszacsatolását tüzték ki, de eredményt nem tudtak elérni, noha Cairoli miniszterelnök szabad folyást engedett a mozgalomnak. A triesti irredentisták 1882. bombamerényletet terveztek I. Ferenc József ellen, a terv azonban még a kivitel előtt napfényre került; Oberdankot, az összeesküvés egyik tagját Ronchiban elfogták s Triestben kivégezték. Tüntetésekben azóta sem volt hiány, de összeesküvés nem történt többé. A triesti I.-párt ujabban az iskola-szövetkezetek és a torna-egyesületek leple alatt szövi terveit, amiért a bécsi kormány ezek közül többet feloszlatott. Legujabban (1894-95) a szlovén nyelvü feliratok és cimerek alkalmazása szolgáltatott az isztriai I.-pártnak alkalmat nagyobb tevékenységre. Maga az olasz kormány 1882 óta nemcsak Depretis és Mancini napjaiban, hanem ujabban is, különösen mióta Olaszország a hármasszövetségnek tagja, lojális magatartást tanusít monarkiánk iránt és nem támogatja az I.-t, melyre különösen Crispi külügyminiszter mondott sujtó itéletet. Az olasz képviselőházban Imbriani, Barzelai és Cavalotti az I. főbb képviselői. V. ö. Haymerle, Italicae res. (Bécs 1879).