Iszapvulkánok.
Iszapvulkánok. Szénsavtól feltornyosított, vizzel kevert agyagiszapdombok, melyeknél a tető kraterszerüen kiöblösödött; magasságuk legnagyobb részt egy pár méter, de néha a 150 m.-t is elérik. A kitörés néha földalatti morajjal kezdődik, olykor földrengéssel párosulva s a forró vizgőzzel kevert iszap és szénsavgáz sisteregve, köveket magával ragadva a levegőbe röpíttetik fel; kisebb-nagyobb szünet után a kitörés ismétlődik. Néha a forró vizgőz hiányzik s tisztán csak szénsav tolja fel a sós iszapot, melylyel nafta, petroleum és egyéb bitumenes anyagok hozatnak felszinre (néha foszforgőzök is, melyek meggyulnak, földtüz, szenttüz). Ezen I. leginkább vulkanikus vidékeken fordulnak elő. Gumbel az I. keletkezését a szerves testek bomlásából eredő szénsavgáznak tulajdonítja, mely a föld felülete közelében lévő anyag vagy márga megpuhult rétegeire nyomást gyakorol, s azt imitt-amott feltornyosítja. A harmadkori oligocen alga-dus, ugynevezett flysch (l. o.) rétegeket, valamint az Apenninek argila scagliosa márgás rétegeit némely geologus hasonló I. működése eredményének tekinti. Minálunk Erdélyben (Kovásznán) jelenleg is birunk hasonló természetü képződménynyel, hol is a földből kiszabadult szénsavgázok a viz alatti iszapot hullámszerüen felkavarják (mofetta), l. még Gázforrások.
