Iszapolás.
Iszapolás. Igy nevezzük azt a műveletet, amelynek célja a különböző nagyságu, avagy különféle fajsúlyu darabocskákból álló elegyekből az egyes elegyrészeket egymástól elkülöníteni. Az I.-t ugy végzik, hogy az illető anyagot folyadékkal, rendesen vizzel felkeverik, és rövidebb-hosszabb idei állás után a zavaros folyadékot az üledékről leöntik v. más módon távolítják el. A nagyobb szemü v. nagyobb fajsúlyu darabkák természetesen gyorsabban ülepednek, mint a finomabb, illetőleg kisebb fajsúlyu darabkák, miáltal ezek egymástól elkülönülnek. Az I. különféle iparágakban nagy fontosságu. Igy az esetben, ha ércekben szegény kőzetekből fémet állítanak elő, a porrá zuzott kőzetet előbb iszapolják, hogy a nem fémtartalmu részeket lehetőleg eltávolítsák. Az aranymosás (l. Arany) tulajdonképen szintén csak iszapolás. A festékipar is gyakran alkalmazza az I.-t, mert sok esetben csak igy kaphatnak kellő finomságu festékporokat; ilyen például az iszapolt kréta. Az agyagedények készítéséhez való agyagot sokszor szintén I.-sal finomítják. A különféle köszörülő- és csiszoló-porok gyártásakor fontos szerepe van. A kémikus a termőföld fizikai öszszetételének a megállapítása végett a földet kellő berendezésü készülékben iszapolja, hogy az elegyrészek (homok, agyag stb.) mennyiségéről és annak finomságáról tudomást szerezzen.
A folyóvizek akkor iszapolnak, mikor folyásuk sebességében valami okból csökkenés áll be, ott lerakják a magukkal vitt hordalék egy részét. Minthogy a viz a hullámtéren lassabban folyik, mint a mederben, ez okból a kiömlő árviz szintén elejti a magával vitt iszap egy részét, még pedig a legsúlyosabbat mindjárt a hullámtérre való kilépés alkalmával; miért is a meder közvetlen partjai mindég magasabbak, mint az ártér távolabb fekvő részei. Az I. ugyan különösen ezen, a medertől távolabbi részeken rendkivül csekély mértékü, melynek vastagsága általán véve évenként csak a mm. tört részeire rug; hanem azért ott, hol az ártér egy része töltések által védve van az árvizektől, évtizedek folyamán mégis jelentékeny különbséget okoz a mentetlen és a mentesített terep magassága között ez utóbbinak hátrányára. Hazai folyóinkon is észrevehető már a hullámtér emelkedése, noha az ármentesítés megkezdésétől még félszázad sem mult el. E körülmény azért hátrányos, mert a hullámtér emelkedésével velejár a nagyobb árvizek szinének emelkedése is. Amilyen kártékony az I. az ármentesítés szempontjából, éppen annyira hasznos az gazdasági szempontból. Az iszap ugyanis mindég nagymennyiségü növényi tápanyagot tartalmaz és igy rendkivül fokozza a föld termékenységét. Mig az ármentesítés kezdetekor rendesen bortermő mentesített területek tehát lassanként elvesztik ezen tulajdonságukat vagy legalább a kizsarolás veszedelmének ki vannak téve; addig a hullámtéren maradt földek termőképességét az évenként ismétlődő I. mindig fokozza. Innét van, hogy különösen nagyobb városok közelében, ahol a talaj termékenységét zöldség-félék és hasonló becsesebb növények termesztésével kitünően lehet értékesíteni, a hullámtéren fekvő földek értéke néha többszörösen fölülmulja a mentesített területeket. Hanem azért persze nagy tévedés volna az ármentesítés becsét és hasznát ily szórványos jelenségekből itélni meg. Az I.-t nagy sikerrel alkalmazzák külföldön a rétek trágyázására, mely célból azon réteket, melyek valamely patak vagy folyó árterében feküsznek, csak olyan alacsony töltésekkel veszik körül, hogy a nyári árvizektől meg legyenek védve, ellenben az iszapos téli árvizek elboríthassák; sőt ezek számára nyilásokat is hagynak a töltésben. Ahová pedig az árviz természetes uton el nem jut. oda csatornákon vezetik el. A cementiparban a mész és agyag minél tökéletesebb elegyítésére használják ez anyagoknak vizben való összekeverését, mely eljárást szintén iszapolásnak nevezik. Ezen anyagoknak ugyanis egyforma fajsúlyuk lévén, egyszerre ülepszenek le. - I. a bányászatban, lásd Előkészítő eljárás.
