Iszák,
Iszák, tarisznya, különösen nyeregre való. Régebben csak a két részből álló tarisznyát hítták igy, melynek egyik része elül, másik része hátul fityegett (déli szláv bizag, középlatin bisaccia, bisaccus, vagyis bi-saccus, kettős zsák. V. ö. Szarvas G., Iszákos, Magyar Nyelvőr 1877, 99). Az iszákos embert azelőtt tréfásan bor-iszáknak, vagyis borzsáknak nevezték, utóbb aztán a nyelvérzék e szót az iszik igével kapcsolta össze.
