Istenkáromlás
Istenkáromlás (lat. blasphemia, crimen blasphemiae), az Isten és a keresztény vallási tisztelet tárgyainak sértő szándékkal történt lealacsonyítása. A régibb és az ujabb felfogás között két lényeges különbséget állapíthatunk meg. A régi felfogás a büntett tárgyául magát az Istent tekintette s az aránytalanul súlyos büntetések a megsértett istenség kiengesztelését célozták. Az ujabb felfogás szerint emberi cselekmény az Istent nem sértheti, Isten emberek védelmére nem szorul, a jogvédelem tárgya nem az Isten, hanem az állampolgároknak vallásos érzülete, mely a vallásos tisztelet tárgyainak megsértésén méltán megbotránkozhatik. Mig továbbá a régi felfogás csak a keresztény vallásra volt tekintettel, ma a jogegyenlőség követelményekép az elismert hitfelekezetek tagjainak vallásos érzülete egyaránt jogvédelemben részesül. Az I. büncime helyébe a vallás elleni büncselekmények (l. o.) léptek. Hazai régibb törvényeink szerint az I. tárgyát főleg az Isten, a boldogságos Szüz Mária és az Isten szentjei képezték. Törvényes büntetés első és másodízben testi fenyíték, harmadízben halál pallossal v. kövezéssel, a körülményekhez képest súlyosbításokkal (nyelv, kéz levágása, izzó fogókkal való szaggatás, a bünös testéből szijvágás); ujabb időkben - a btkv életbeléptéig - a biró belátása szerint kiszabandó szabadságvesztés-büntetés. Az egyszerü, a nép között annyira szokásos káromkodás az I. fogalma alá nem esett s enyhe büntetésben részesült.
