Irodalmi,
Irodalmi, az irodalomban helyén levő, hozzá tartozó, vele összefüggő, p. I. izlés, I. forma, I. ember, I. társaság stb. I. nyelv, a népnyelvvel szemben egy, történetileg alakult közös idioma, mely a különböző nyelvjárások forrásaiból keletkezett, köztük mintegy külön nyelvjárást alkot, elemei az összes nyelvjárásokból kerültek, az egyes nyelvjárásoknál gazdagabb, s részben konzervativebb, mert a régi nyelvből sok formát megőriz; részben pedig ujítóbb, mert a nyelv legnagyobb művészei, költők és prózairók gyarapítják; különösen gazdagabb a népnyelvnél elvont fogalmak neveiben és a szellemi munka kifejezéseiben, mig a konkrét jelenségek neveiben a népnyelv gazdagabb. Az I. nyelv többé-kevésbé eltér a népnyelvtől. Ha az I nyelv csak a maga hagyományaiból táplálkozik s maga utján jár, végre elszakad a népnyelvtől, holt nyelvvé válik, melyen csak a tudósok beszélnek.
