Irizáló felhők,
Irizáló felhők, sajátságos alaku, ritkán látható felhők, melyek közepén és szélein spektrális szinek mutatkoznak. Kristianiában 22 év alatt (1871-92) összesen 42 napon láttak I.-et, még pedig azokat is tulnyomóan a hideg évszakban (Mohn). Mivel éjjel nincsenek I., azt kell hinni, hogy légkörünkben végbemenő jelenséggel van dolgunk, melynek előföltétele a napfény. Igen magasak, a Cirrusz-felhőknél jóval magasabban járnak. Szinei interferenciális tüneményre vallanak és emlékeztetnek a vékony lemezek szineire, de e jelenség mivolta kiderítve nincsen.
