Irinyi,
Irinyi, 1. János, a gyujtó föltalálója, született Nagy-Létán (Bihar) 1819. Nagyváradon s Debrecenben végzett tanulmányai után Berlin és Bécs egyetemein tanulta a kémiát. Kedves tanárának, Meisznernek 1836. egy meghiusult kisérlete (a kénvirággal dörzsölt ólomoxyd meggyujtása) vezethette arra a gondolatra, hogy kén helyett gyujtásra foszfort használjon; s még aznap elkészítette az első foszforos gyujtókat. Találmányát 60 frton vette meg Rómer István, 1840. azonban Pesten a Tajnay-házban maga is gyujtógyárat alapított, körülbelől akkor, mikor Darmstadtban Moldenhauer is megalapította a maga gyárát. I. gyára 1848-ig működött. Első munkája (Über die Theorie d. Chemie im Allgemeinen u. die der Schwefelsäure insbesondere) Berlinben, 1838. jelent meg. Nagyváradon 1847. 200 lapon adta ki A vegytan elemei-nek első füzetét, mely azonban csonkán maradt. 1849. Kossuth a nagyváradi lőporgyárnál s ágyuöntésnél alkalmazta; neki s Lukács Dénesnek köszönhette Nagyvárad a magyar Birmingham nevet. A szabadságharc után csak egy ideig volt számvevője a debreceni István-gőzmalomnak; különben otthon kisérletezett bácsiszérüi pusztáján. 1868-72 «árvaszolgabiró» volt Biharban. Azóta mint a debreceni István-malom igazgatója működik, az irodalommal azonban régen szakított. V. ö. Márki, Egy elveszett föltaláló (Pesti Napló 1884., 343.) és Debreceni Ellenőr (1884., 246. sz.)
2. I. József, iró s 1848-iki évi országgyülési képviselő, szül. Albison (Bihar) 1822., megh. Pesten 1859 febr. 20. Tanult Nagváradon, Debrecenben s már akkor megkezdte az irói pályát, többek közt egy Orlay-ház c. drámát is irt, Vörösmarty hasonló cimü beszélye után, melyet azonban ki nem adott. Egy évi joggyakorlat után Biharból Pestre költözött ügyvédi vizsgálatát letenni; ügyvéd azonban nem lett, hanem a magyar irodalom akkori előkelőségeivel, különösen az Athenaeum hirneves szerkesztőivel, Toldy-, Bajza- és Vörösmartyval megismerkedvén, az irói pályára lépett s az Athenaeum dolgozótársai közé is tartozott. 1842. külföldre utazott s bejárta Németország egy részté, meglátogatta Franciaországot, Párist, Londont. Párisból hazatérve, a francia mintáju központosítási rendszernek lett egyik buzgó apostola. Ily szellemben irta meg nagy figyelmet keltett 2 kötetes munkáját, mely e cim alatt jelent meg: Német-francia és angolországi utijegyzetek (nyomatott Halleban, 1846. A munka cenzurai akadályok miatt itthon meg nem jelenhetett). Hazatérte után 1843. az akkori pozsonyi országgyülés alatt tette le ügyvédi vizsgálatát. 1844. a Pesti Hirlapnak lett hű és munkás dolgozótársa s abban a külföldi rovatot egész 1848 közepéig szerkeszté. Más lapokba is dolgozott; nevezetesen az Életképekben is jelentek meg tőle érdekes genreképek (mint p. A táblabiró, Páris rajza stb.) és szinbirálatok. Az 1848. pesti országgyülés előtt érdekes röpiratot adott ki az Országgylés rendezéséről s a nemzeti gyülés megnyitása előtt tagja lett a belügyminiszter által megbizott (br. Kemény Zsigmond, Lónyay Gábor, Bónis Samu, Csengery Antalból álló) küldöttségnek, mely a képviselőházi szabályokat előkészítette. A nemzeti gyülésnek egész feloszlásáig tagja maradt; jelen volt Debrecenben és Szegeden s a szabadságharc szolgálatában - mint hadi törvényszéki itéletében olvasható - az általa vett kitünőbb részt, hogy 1848 okt. 8. a nemzeti kormány által Párisba küldetett, hol a magyar követségnél gróf Teleki László mellett mint követségi tanácsos alkalmaztatott. 1849. máj. 15. és 1849 ápr. 14-iki függetlenségi nyilatkozat hire után, idegen nevü utlevéllel hazatért s még részt vett a debreceni országgyülés két ülésében. A szabadságharc elnyomatása után külföldre akart menekülni, de Grazban elfogatván, pestre, az ujépületbe hozatott s több havi fogság után a hadi törvényszék által halálra itéltetett, azonban Haynau báró másokkal együtt neki is megkegyelmezett s előbb Bihar vármegyében vonult meg, azután ismét Pesten lakott. Ezentul tehetségeit leginkább a szépirodalomnak szentelé s első regényén kivül, melynek cime Béla (2 köt., Pest 1854) s melyet egy másik, a Dicső napok cimü követett (u. o. 1857), fordította meg Beecher-Stowe hires művét, a Tamás bátya kunyhóját. Élénk részt vett a protestáns egyházi életben is s nevezetes és nagyérdemü ide vonatkozó munkája: Az 1791-iki vallásügyi törvény keletkezésének története, közjogi észrevételekkel, a bécsi és linzi békekötés alapján (Pest 1857, Kiliánnál).
