Ipekakuanha (növ., Uragoga l., Cephaëlis Sw., Callicocca Brot., Ipecacuanha Arrud.), a ragadványfélék kávénemüinek cserjéje, ritkán többnyári füve, mintegy 120 faja mind a két földrésznek tropikusi vidékein nő. Levele rendesen tojásdad, átellenes; virága apró fehér, rövid és hosszu bibeszálas. Gyümölcse száraz v. húsos csonthéjas. Az Uragoga vagy Cephaëlis I. Rich. (I. officinalis Arrud.), braziliai és ujgranadai félcserje. Gyökeréből (radix ipecacuanhae) tinkturát, bort és szirupot is szoktak készíteni, de leggyakrabban használatos (hevenyés tüdő- és légcsőgyuladásoknál mint köptető v. pedig hánytató) a forrázata. A gyökér maga 4-5 mm. széles, szürkésbarna paráju, féregszerüen csavarodott, dudorzatos, gyürüzetes felületü, sajátságos penészféle szagu, kissé keserü izü.
Ipekauanha.
Kérgének legfőbb hatóanyaga az emetin (l. o.) nevü kristályos alkaloid, mely okozza az I. heves hánytató hatását. A gyökérben azonfelül egy glikozidsav, az I.-sav is foglaltatik, mely szintén keserü izü, de nem kristályos. Az I. már századok óta mint nevezetes gyógyszer szerepel s régebben a vérhas különös orvosságául ismerték; e tulajdonságát Helvetius rheimsi orvos fedezte fel, ki titkát 1000 Louis d'orért adta el XIV. Lajosnak.